FOGALOMTÁR

akkreditációs díj: igazgatási szolgáltatási díj, amely vizsgarendszer, új nyelv, új vizsgaszint, vizsgaközpont és vizsgahely akkreditációs kérelmezésekor, illetve az akkreditáció megújításakor fizetendő.

akkreditáció: annak az eljárásnak a neve, amelynek során az erre felhatalmazott testület egy-egy magyarországi vagy külföldi vizsgaközpont által működtetett vizsgarendszerről és magáról a vizsgaközpontról megállapítja, hogy az szakszerű-e, megalapozott-e, valamint a jogszabályi előírásoknak maradéktalanul megfelel-e.

akkreditáció megújítása: az akkreditáció megújítására irányuló eljárás, amely az igazgatási szolgáltatási díj befizetésével a vizsgaközpont kérelmére indul. A kérelem elbírálása során az Oktatási Hivatal Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ azt vizsgálja, hogy a vizsgaközpont működése a megelőző 24 hónap során megfelelt-e a jogszabályoknak és az AK-nak. Amennyiben az Oktatási Hivatal Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ megállapítja, hogy a vizsgaközpont és a vizsgarendszer a jogszabályoknak és az AK-nak megfelelően működik, a működést újabb két évre engedélyezi. Ha az eljárás során megállapítható, hogy az akkreditált vizsgaközpont, a vizsgarendszer egésze, illetve annak egy része vagy a vizsgahely nem felel meg a jogszabályoknak vagy az AK-ban foglalt előírásoknak, de ennek orvoslására mód van, akkor az Oktatási Hivatal Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ a vizsgaközpontot határidő tűzésével felhívja a jogszabálysértés megszüntetésére. Ha a jogszabálysértés orvoslására nincs mód, vagy a kitűzött határidőre a jogszabálysértést a vizsgaközpont nem szünteti meg, a Oktatási Hivatal Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ az akkreditáció megújítására irányuló kérelmet elutasítja.

Akkreditációs Kézikönyv (AK): szakmai módszertani útmutató, amely a 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelet alapján a nyelvvizsgaközpontok, vizsgahelyek, nyelvvizsgarendszerek akkreditációjának és felülvizsgálatának előírásait és menetét tartalmazza.

akkreditált vizsgaközpont: alapító okirattal rendelkező oktatási intézmény vagy cégbejegyzéssel, bírósági nyilvántartásba vétellel rendelkező jogi személy, amelynek épületeiben államilag elismert nyelvvizsgáztatás folytatható, és a vizsgázóknak sikeres teljesítés esetén államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány adható ki.

akkreditált vizsgahely: alapító okirattal rendelkező oktatási intézmény vagy cégbejegyzéssel, bírósági nyilvántartásba vétellel rendelkező jogi személy, amelynek épületeiben egy vizsgaközpont a központhoz szervezetileg tartozó vizsgákat megszerveztetheti. A vizsgahelyeket is megvizsgálják a szakértők, és megítélik, hogy a törvényi szabályozásnak minden tekintetben megfelelnek-e, és így alkalmasak-e vizsgáztatásra.

akkreditált vizsgarendszer: olyan módszercsomag, amely a nyelvi készségeket valamely előre meghatározott módon méri. Az akkreditációs folyamatban résztvevő szakértők megvizsgálják, hogy a rendszer valóban alkalmas-e nyelvtudásmérésre, és megfelel-e a jogszabályban előírt szinteknek, valamint egyéb követelményeknek. Ha igen, akkreditálásra, azaz államilag elismert és engedélyezett működésre tesznek javaslatot az OH-nak.

aktív vizsgahely: aktív vizsgahelynek minősülnek mindazon vizsgahelyek, ahol az engedélyezett vizsgarendszer bármely vizsgája két éven belül legalább egy alkalommal megrendezésre kerül.

állami nyelvvizsga: A 2000. január 1 előtt a magyar állam hivatalos nyelvvizsgája. 2000. január 1. előtt csak az Idegennyelvi Továbbképző Központ bonyolított le olyan nyelvvizsgákat, amelyeket az állam elismert és valamilyen módon előnyöket biztosított azoknak, akik a vizsgát sikeresen letették és bizonyítványt szereztek. 2000. január 1. előtt is voltak olyan más vizsgák, bizonyítványok is, amelyeket az állam „egyenértékűnek” tekintett az állami nyelvvizsgával.

államilag elismert nyelvvizsga: A 2000. január 1 után a magyar állam által hivatalosan akkreditációval elismert nyelvvizsga. Minden 2000. január 1. előtt szerzett állami nyelvvizsga-bizonyítvány automatikusan államilag elismertnek minősül 2000. január 1. után is.

általános kompetenciák: (enciklopédikus ismeretek): mindenfajta tevékenységhez szükséges, nem kifejezetten a nyelvre vonatkozó ismeretek (a világról szerzett tudás) összessége.

általános nyelvvizsga: a vizsgázók nyelvi teljesítményét mindennapi tevékenységek és élethelyzetek körében mérő egy- vagy kétnyelvű nyelvvizsga.

Angoff-módszer: tesztközpontú teljesítményminimum meghatározási eljárás, amelynek az a lényege, hogy egy adott szintet minimálisan teljesíteni tudó célcsoportra vonatkozóan a szakértők megjósolják annak a valószínűségét, hogy a célcsoport hány százaléka ad jó választ egy adott tesztitemre.

battéria: egymással összefüggő altesztek, vizsgafeladatsorok vagy vizsgarészek, amelyek önálló egységek, de együttesen is alkalmazhatók egy végső pontszám kialakítása érdekében. Elsősorban a szóbeli vizsgacsomagokra használatos kifejezés, amely ebben az esetben egységben tartalmazza a feladatok vizsgázói és vizsgáztatói példányait és az értékelési útmutatókat.

belső empirikus validálás: egy nyelvvizsga feladatainak pretesztelése, a preteszt és az éles vizsga jóságmutatóinak kiszámítása és elemzése azzal a céllal, hogy a vizsgaközpont a vizsga minőségét a saját keretein belül biztosítsa.

Belső Működési Rend: egy vizsgaközpont, a hozzá tartozó vizsgahelyek és az általa működtetett vizsgarendszerek működését részletesen szabályozó rendelkezéssorozat (részletes elemeit lásd itt).

betekintés (megtekintés): olyan alkalom, amelynek során a vizsgázó, valamint törvényes képviselője a vizsga eredményének közlésétől számított tizenöt napig meghallgathatja saját beszédkészség-vizsga teljesítményét, valamint megtekintheti minden megoldott nyelvvizsga-feladatát és megoldásainak értékelését, továbbá minden megoldásáról kézzel írott másolatot készíthet. A vizsgaközpont biztosítja a feladatok és az értékelési útmutató rendelkezésre állását. A betekintés körülményeit, feltételeit a vizsgaközpont határozza meg a 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról 107/A. § (8) értelmében. A betekintés nem azonos a konzultációval. A vizsgaközpont a betekintés mellett konzultációs lehetőséget is biztosíthat vizsgázóinak. A konzultáció feltételeit a vizsgaközpont határozza meg.

bináris (dichotóm) item: a nyelvi mérésben olyan tesztlépés, amely az értékelésben kétféle minősítést kaphat. A hibás válasz 0 pontot, a helyes válasz pedig rendszerint 1 pontot ér. Tipikus példái az objektív értékelésű súlyozatlan itemek: feleletválasztás, párosítás, vagy kiegészítés.

csereszabatosság: azonos mérési céllal használt feladatok, feladatsorok közötti, vagy ugyanazon feladatsor két formátuma közötti felcserélhetőség érvényesség, megbízhatóság és nehézségi szint tekintetében.

deskriptor: egy értékelési skála adott pontszámához tartozó leírás, ami egy adott szinten jellemzi a vizsgázó teljesítményét.

diszkrétpontos feladattípus: minden olyan feladatsor, amely az ismeretelemeket elkülönítve, önálló kérdések, feladatok révén vizsgálja. Ide tartoznak azok a feladattípusok is, amelyben a vizsgázó megoldás-variációk közül választ.

diszkriminációs index: annak mértéke, hogy egy item mennyiben alkalmas arra, hogy a jobban teljesítő és a gyengébben teljesítő vizsgázókat egymástól megkülönböztesse.

diszkrimináció-mentesség (semlegesség): a feladatok és a vizsgaanyagok oly módon történő megszerkesztése, hogy a vizsgázók egyetlen csoportja (pl. az amerikai helyesírást alkalmazó vizsgázó, az osztrákizmusnak tekinthető német segédigei rendszert következetesen alkalmazó vizsgázó, valamely etnikai vagy kulturális csoporthoz tartozó vizsgázó, valamely szakmában vagy tudományágban jártas vagy éppen járatlan vizsgázó, stb.) se kerüljön hátrányba vagy előnybe. A semlegesség, a pozitív, illetve negatív diszkrimináció-mentesség elvét a vizsgafolyamat részeként már a feladatfejlesztés során érvényesíteni kell. A vizsgaanyagok elkészítése során eljárásszerűen kell törekedni a feladatok semlegességének biztosítására. Kerülni kell az adott idegen nyelv jelentős „nemzeti dialektusaira” nézve hátrányos kérdés- és feladat-megfogalmazások, megoldókulcsok stb. alkalmazását; bármelyik nemet, nép- és korcsoportot, kisebbséget, és vallást sértő, diszkriminatív anyagok alkalmazását; erős sokkhatást kifejtő vizsgaanyagok és tabutémák alkalmazását.

dokumentációvizsgálat és értékelés: egy vizsgaközpont vagy rendszer akkreditációs anyagának átvizsgálása és elbírálása.

egynyelvű komplex nyelvvizsga: szintenként négy készséget mérő vizsga (beszédértés, beszédkészség, íráskészség és olvasáskészség) célnyelvi utasításokkal, promptokkal. A közvetítési (mediációs) készségeket nem méri.

együttkezelt vizsgaeredmények száma: egy adott vizsgarészt egy adott vizsgaidőszakban megoldó vizsgázók száma. A folyamatszerű követelmények teljesítéséhez az éles vizsga eredményeinek elemzése céljából az adott vizsgarész feladatait megoldó vizsgázók létszámát kell figyelembe venni, míg a pretesztlétszámok meghatározásához az előző naptári év éles vizsgáinak egy vizsgaidőszakra számolt átlagos vizsgázói létszámát kell tekinteni.

előtesztelés (pretesztelés): a vizsgaanyagok kifejlesztésének azon szakasza, amikor a feladatokat a célpopulációból vett reprezentatív mintán kipróbálják. Célja, hogy az eredmények statisztikai elemzése után kiderüljön, hogy melyek a jól és a rosszul mérő itemek.

éles vizsga: az a nyelvvizsga esemény, amely rögzítésre kerül az Oktatási Hivatal Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ elektronikus adatbázisában,és amelynek sikeres letétele esetén a vizsgázók államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítványt kapnak.

elvárt statisztikai elemzések és mutatók: Az adatok feldolgozásának módszertanától függetlenül minden 50 főt meghaladó nagyságú mintán ki kell számolni az összes item nehézségét és diszkriminációs erejét. A szubjektív értékelésű feladatoknál ezeken felül ki kell számítani az egyes értékelő párok tagjai közötti megbízhatóság vagy egyetértés mértékét, és valamennyi értékelő pár esetében értékelőnként az átlagot és szórást is. A modern tesztelmélet szerinti elemzésekben szerepeltetni kell az illeszkedés mutatókat is. A vizsgarészekkel kapcsolatban elvárt statisztikai elemzés a megbízhatóság és a vizsgarészek közötti korreláció mértékének a kiszámítása. Lásd még az AK A nyelvvizsgáztatás folyamatszerű követelményei és Statisztikai elvárások c. részeit.

empirikus validálás: a vizsgafejlesztés fontos fázisa, a KER-hez történő szintillesztési folyamat negyedik szakasza; a mintafeladatok (és további feladatkészletek) belső és külső érvényességének biztosítása. Lásd még: „belső empirikus validálás” és „külső empirikus validálás”.

értékelési skála: a vizsgázók írásbeli és szóbeli produktív nyelvi teljesítményeinek megítéléséhez használatos, bizonyos szempontok alapján rangsorolt kategóriákból, valamint hozzájuk rendelt pontszámokból és deskriptorokból álló értékelőeszköz. Az értékelési skála minden egyes értékelni kívánt részkészség és értékelési szempont esetében egyértelmű, összefoglaló és áttekinthető leírást ad a különböző pontértékekhez rendelt teljesítményszintekről. Nem megfelelő az a teljesítményszint leírás (deskriptor), amely nem határoz meg tartalmi kapaszkodót az értékelő számára arra nézve, hogy milyen vizsgázói teljesítményt tekintsen egy adott pontértékhez tartozónak. A szubjektív értékelésű feladatoknál az értékelési skála komponensei képezik az elvárt statisztikai elemzések alapját (lásd: skálaitem).

értékelési útmutató és megoldókulcs: Az értékelési útmutató arra szolgál, hogy az értékelők a vizsgaleírásban meghatározott standardok szerint egységesen és megbízhatóan értékeljék a vizsgázói teljesítményeket. Tartalmazza azokat a kritériumokat, amelyek alapján az értékelés történik, és teljes körű eligazítást ad az értékelők teendőiről mind tartalmi, mind formai szempontból.
Tartalmazza az objektív értékelésű itemek megoldókulcsait. A megoldókulcs az itemek helyes megoldásait tartalmazza az egyes itemekre adható pontszámokkal együtt. Ha a vizsgaleírás ezt lehetővé teszi, akkor a megoldókulcs a részmegoldásokra adható pontszámot is jelzi, minden lehetséges variációt megadva.
Produktív feladatok esetében az értékelési útmutató feltétlenül tartalmazza az értékelő skálákat.

értékelő vizsgáztató: a vizsgaközpont által kiképzett, vizsgáztatói azonosítóval rendelkező személy, aki a vizsgateljesítményt a szubjektív értékelésű itemeken azonosan értelmezett kritériumok alapján, illetve az objektív értékelésű feladatokra adott vizsgázói válaszokat a megoldókulcs alapján, más vizsgáztatóktól függetlenül önállóan értékeli.

értékelői következetesség (intra-rater reliability): ugyanannak az értékelőnek ugyanarról a vizsgázói teljesítményről térben és időben elkülönítetten készített értékelése közötti egyezés mértéke.

érvényesség (validitás): azt jelenti, hogy a vizsgarendszer alkalmas-e a vizsga céljaként megjelölt nyelvtudás mérésére.

faktoranalízis: a többváltozós elemzések adattömörítésére és az adatstruktúra feltárására szolgáló statisztikai módszer, melynek során a kiindulási változókat kisebb számú faktorokba vagy komponensekbe tömörítjük. A faktorok közvetlenül nem megfigyelhetőek (látens vonások). A faktoranalízis a nyelvi mérésben jellemzően a validitás vizsgálatakor alkalmazott eljárás. Vizsgarendszerek átalakításakor a főtengely módszerrel végzett feltáró faktoranalízis bizonyítékkal szolgálhat arra, hogy a korábbi mérési egységek (komponensek) megmaradnak, és ugyanazt mérik, mint eddig (például a feladatok számának és/vagy típusának megváltoztatásakor).

feladatbank: az a feladatkészlet, amelyet a vizsgaközpont valós vizsgakörülmények között már kipróbált, valamint amelyben az egyes feladatok működéséről nyert adatok rendelkezésre állnak. A nyert adatok további vizsgák során felhasználhatóak a vizsga szintjének meghatározására és a minőség biztosítására. Alkalmazása elsősorban akkor lehetséges, ha a vizsgaközpont modern tesztelméleti (probabilisztikus) módszereket alkalmaz a vizsgafeladatok jóságmutatóinak megállapítására.

feladatíró: egy vizsgaközpont hivatalosan kiképzett és a képzésről tanúsítvánnyal rendelkező munkatársa, aki a központhoz tartozó vizsgarendszer keretén belül nyelvvizsgafeladatokat készít.

feladatírói útmutató: egy vizsgaközpont feladatkészítő munkatársai számára készített útmutató, amelyben készségenként részletesen megfogalmazzák, hogy milyen kritériumok alapján kell az adott készségre vonatkozó tesztitemeket / tesztfeladatokat összeállítani.

feladatkészlet: a vizsgafeladatok vizsgáztatásra kész és típusonként osztályozott gyűjteménye. A feladatkészletben levő feladatok az adott feladattípus egyenértékű változatai, egymással felcserélhetőek.

felülvizsgálati kérelem: a vizsga értékelésével kapcsolatban, értékelési hibára, jogszabálysértésre vagy az eredményszámításban mutatkozó számolási hibára történő hivatkozással benyújtható kérelem. A vizsgázó a kérelmet a vizsgaeredmény közlésétől számított tizenöt napon belül a vizsgaközponthoz nyújtja be. A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos előírásokat a 137/2008. (V.16.) Korm. rendelet 4. § (3), (3a) és (3b) tartalmazza.

folyamatszerű követelmények: a vizsgafolyamatban kimutatható időben egymást követő tíz szakasz (a lépések részletezését lásd itt), a minőségbiztosítás fontos összetevői.

fővizsgáztató (szakcsoportvezető): egy vizsgaközpont egy nyelvéhez tartozó minden vizsgaeseményéért és vizsgaelőkészítési folyamatért egy személyben felelős személy.

hatósági vizsgaleírás: a vizsgaleírás/specifikáció legfontosabb elemeinek egységesített szempontok szerinti, részben táblázatba foglalt formája (a hatósági vizsgaleírás szempontjait lásd itt).

hiteles másolat: egy adott dokumentumnak a közjegyző vagy a vizsgaközpont vezetője által hitelesített másolata.

horgony (támpont) item: két vagy több tesztben szereplő item. Ismert nehézségű; azért helyezik el a következő tesztváltozatban, hogy segítségével információt kapjunk az új tesztről, valamint a tesztet megoldó vizsgázókról, például azzal a céllal, hogy az új tesztet adott mérőskálán kalibráljuk.

illeszkedési statisztikák: probabilisztikus tesztelemzési módszerekkel kiszámolható adatok, amelyek azt mutatják, hogy az egyes tesztitemek, illetve az egyes vizsgázók milyen mértékben illeszkednek ahhoz a modellhez, amely szerint a jól teljesítő vizsgázók a nehezebb itemeket nagyobb valószínűséggel találják el, mint a gyengébben teljesítők.

interakció: legalább két résztvevős szóbeli és/vagy írásbeli tevékenység, amelyben a produkció és a recepció váltakozik, illetve a szóbeli tevékenység során akár egyidejűleg is zajlik mindkettő.

írásbeli készségek: olvasáskészség, íráskészség. A közvetítési készség mérése tartozhat a beszédkészséghez és az írásbeli készségekhez is, a vizsgarendszerben elfoglalt helyétől függően.

IRT (item-response theory; item-válasz elmélet): probabilisztikus matematikai modellek csoportja, amelyek az egyén tesztben elért eredménye és tudásszintje között keresnek összefüggést. Ezek a modellek arra az alapelvre épülnek, hogy a vizsgázó várható teljesítménye egyrészt az itemek nehézségi szintjének, másrészt a vizsgázó tudásszintjének a függvénye. Az IRT-nek több alkalmazása is van, legismertebbek az egyparaméteres (item nehézségi szint), a kétparaméteres (item nehézségi szint, item diszkrimináció), és a háromparaméteres (item nehézségi szint, item diszkrimináció, találgatás mértéke) logisztikus modellek. Lásd még probabilisztikus tesztelemzési módszerek.

ismerkedési szakasz (familiarizáció): a KER-hez történő szintillesztési folyamat első szakasza; a KER mint elméleti alapvetés és gyakorlati útmutató megismerési folyamata.

item (tesztlépés): minden olyan mérési egység egy feladaton belül, amelyre a megoldó külön pontot vagy pontokat kap; egy teszt legkisebb önállóan értékelhető egysége. Megkülönböztetünk bináris (dichotóm), részpontozásos és skálaitemeket.

jóságmutatók: egy teszt minőségét jellemző mutatók. Általában három jóságmutatót különböztetnek meg: objektivitás, érvényesség és megbízhatóság.

kérdező vizsgáztató: beszédkészség vizsgán a vizsgát lebonyolító, a vizsgaközpont által kiképzett, vizsgáztatói azonosítóval rendelkező személy, aki a vizsgázóval feladatait ismerteti, illetve a vizsga meghatározott feladatai során az adott célnyelven kommunikál annak érdekében, hogy az értékeléshez elegendő és megfelelően sokrétű vizsgázói teljesítmény szülessen.

kétnyelvű komplex nyelvvizsga: szintenként legalább öt készséget mérő (beszédértés, beszédkészség, íráskészség, írott szöveg értése és közvetítési készségek) nyelvvizsga.

kétnyelvű vizsgák egynyelvűsítése: egy eredetileg kétnyelvűként akkreditált vizsgarendszer egynyelvűvé alakítása, illetve az eredeti változat megtartása mellett egynyelvű változat párhuzamos működtetése. Az egynyelvűsítés a közvetítés készségét mérő egység elhagyásával, valamint az instrukciók és promptok idegen nyelvűvé alakításával történik.
A kétnyelvű vizsgarendszer egynyelvűsítését a vizsgaközpont egynyelvűsítési kérelem benyújtásával kezdeményezheti.

kettős értékelés: értékelési módszer, amelynek során két értékelő egymástól függetlenül értékel, és ezt külön dokumentálja. A gépi értékelés kettős értékelésnek minősül.

klasszikus tesztelemzési módszerek: olyan méréselmélet alapján kidolgozott statisztikai tesztelemző eljárás, amely feltételezéseket tartalmaz a megfigyelt pontszámok és a pontszámokat befolyásoló tényezők viszonyáról, amelyekre általában mint hibára utalnak. Az így kapott adatok erősen populáció-függőek.

kommunikatív kompetencia: számos definíciója létezik. Általában a nyelv megfelelő használatának változatos helyzetekben és körülmények közötti képességét értik alatta. A KER kommunikatív nyelvi kompetenciákról tesz említést, amelyek képessé teszik az egyént, hogy nyelvi eszközök segítségével cselekedjen.

komplex mérés: a 137/2008. (V. 16.) Korm. rendeletben előírt szóbeli és írásbeli készségeket egyaránt mérő vizsga; ezek tekintetében a vizsgázó tudásáról reprezentatív, értékelhető keresztmetszetet ad.

konstruktum: A nyelvtudás méréséhez első lépésben szükséges annak meghatározása, hogy pontosan mit értünk nyelvtudáson, azaz melyek azok a tulajdonságok, képességek, készségek és sajátos tudások, amelyekből a nyelvtudás összeáll, s melyeket ezért mérni és értékelni szeretnénk. Ezt a nyelvtudásmodellt nevezzük konstruktumnak. Mivel a konstruktum általában közvetlenül nem megfigyelhető, nyelvi tesztek, azon belül tesztfeladatok, ill. itemek segítségével tesszük mérhetővé. Egy teszt vagy mérési eljárás akkor lesz érvényes, ha megfelelően határozzuk meg a konstruktumot (azaz hogy mit kívánunk mérni), és a választott mérési eszközök valóban a konstruktumot mérik, azaz a teszten nyújtott teljesítmény megegyezik más, valós nyelvi szituációkban nyújtott teljesítménnyel.

korreláció analízis: Az idegen nyelvi mérésben jellemzően lineáris összefüggéseket keresünk a változók, például feladatok, vizsgarészek eredményei vagy az értékelők által adott pontszámok között. Mivel valamilyen fokú kapcsolat valószínűleg jelen van akár a jelentősen eltérőnek látszó emberi cselekvések között is, korreláció-analízist akkor célszerű végezni, ha alapos okunk van arra, hogy összefüggést feltételezzünk. Így okunk van feltételezni, hogy egy adott vizsgarész, például az olvasás feladatai erősebb hasonlóságot mutatnak egymáshoz, mint az eltérő vizsgarészek azonos feladattípusai. A validálásnak ezt a módszerét Cambell és Fiske (1959) útmutatásai alapján a multitrait-multimethod módszernek nevezzük.
Fontos megjegyezni, hogy a korreláció nem oksági viszony. Ha egy nyelvvizsgán pozitív összefüggést találunk az olvasás és a beszédértés eredmények között, az pusztán annyit jelent, hogy a jól olvasó vizsgázók általában jól értik a hallott szövegeket is. Hasonlóképpen el kell különíteni a korrelációt az adatsorok átlagától és eloszlásától.

Közös Európai Referenciakeret (KER): az Európa Tanács által 2001-ben megjelentetett kézikönyv, amely nyelvtanulással, nyelvtanítással és értékeléssel foglalkozik. Azzal a céllal készült, hogy közös kiindulási alapként szolgáljon nyelvi tantervek, tantervi útmutatók, vizsgák, tankönyvek kidolgozásához.

kritériumfüggőség: a szintező típusú vizsgák egyik jellemzője; a vizsgázó teljesítményének előre meghatározott kritériumokhoz történő viszonyítása.

külső empirikus validálás: egy nyelvvizsga feladatainak független külső mércéhez történő hasonlítása annak megállapítására, hogy a feladatok szintjét valóban a megcélzott KER szintnek megfelelően határozták-e meg. Több módszere is lehetséges, a rendelkezésre álló erőforrásoktól függően, például tanári értékítéletek alkalmazása, standardizálás validációja, támponttesztek alkalmazása, vagy korreláció analízis.

kvalitatív elemzés: minőségbiztosítási eljárás, amelyet az item, feladat és feladatsor-fejlesztés, kipróbálás és éles vizsga utáni elemzés során alkalmaznak a vizsgaközpontok kvantitatív vizsgálatok mellett vagy helyett, különösen szubjektív értékelésű feladatok és alacsony létszám esetén (ld.: A nyelvvizsgáztatás folyamatszerű követelményei előírásait). A kvalitatív elemzés szöveges információgyűjtéssel jár, mely történhet írásban és szóban, egyéni vagy csoportos formában; alapulhat strukturált, részben strukturált vagy strukturálatlan adatgyűjtésen; lehet egyidejű vagy visszatekintő jellegű. Az adatközlő lehet feladatfejlesztő, (próba)vizsgázó, vizsgáztató, értékelő vagy megfigyelő. Pl. a szakbizottsági értekezlet szóbeli csoportos vizsgafejlesztői és vizsgáztatói adatközlés; az éles vizsga utáni kérdőíves vizsgázói véleménygyűjtés visszatekintő jellegű egyéni írásbeli vizsgázói adatközlés; a hangos gondolkodtatás próbavizsga keretében pedig egyidejű szóbeli egyéni vizsgázói adatközlés.

mediáció (közvetítés): írásbeli vagy szóbeli nyelvi formák, amelyek lehetővé teszik a kommunikációt az egymással nyelvi okok miatt közvetlenül kommunikálni nem képes személyek között egy harmadik személy, avagy közvetítő segítségével. A Magyarországon államilag elismert nyelvvizsgák esetében, amennyiben írott szöveget írásban kell lefordítani vagy összefoglalni egy másik nyelvre, akkor az írásbeli részvizsgába számít az eredmény. Amennyiben pedig írott vagy hangzó anyagot kell szóban egy másik nyelvre lefordítani vagy összefoglalni, akkor a szóbeli részvizsgába számít az eredmény.

megbízhatóság: annak mértéke, hogy a vizsga — mint mérési eszközök összessége — mennyire következetesen, a lehető legkevesebb mérési hibával méri a nyelvtudást. A megbízhatóság a megbízhatósági együtthatóval jellemezhető, vagyis a vizsgázók által adott megoldások, vizsgaeredmények elemzése alapján állapítható meg. A vizsga megbízhatósága magában foglalja a vizsgáztatók (értékelők) és a feladatok (tesztek) megbízhatóságát is.

megfelelési minimum: az a százalékban kifejezett vizsgapontszám (vizsgaközpontonként változó, általában 60%), amit a vizsgázóknak az összes feladat pontszámainak összesítése esetében kell elérniük az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzéséhez. A megfelelési minimum nem azonos a teljesítési minimummal, amelyet a vizsgázóknak minden egyes nyelvi készség esetében külön-külön el kell érniük ahhoz, hogy sikeres államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítványt szerezzenek (az AK előírása szerint kötelezően minimum 40%). Sem a teljesítési minimum, sem a megfelelési minimum elérésének megállapításakor nem alkalmazható kerekítés.

megfigyelt pontérték: a teszt számban kifejezett eredménye, rendszerint az itempontértékek összege, például a helyes válaszok száma.

mérési egység: egy, a Kormányrendeletben felsorolt mért készség, vagy a nyelvhasználat/ nyelvismeret köré csoportosított feladatok együttese. Egyetlen feladat is képezhet egy mérési egységet (de ld. a reprezentativitás előírásait) , és egyetlen mérési egység is állhat több feladatból. További követelmény, hogy a mérési egység legyen önálló – ne épüljön más mérési egységre. Két vagy több integrált feladat, amelyet egy pontszámmal értékelnek, csak egy mérési egységnek tekintendő. A készségek elkülönített mérése esetén ugyanazon készség mérésére használt feladatok alkotnak egy mérési egységet. Ld. még vizsgarész.

mérési eszköz: nyelvvizsgán alkalmazott feladat. A vizsga komplexitása egyben az alkalmazott feladattípusok összetettségét is jelenti; azaz a nyelvvizsga egyidejűleg több, eltérő típusú mérési eszközt tartalmaz. A vizsgarendszer részeként a különböző mérési eszközök egymást kiegészítik, ellensúlyozzák.

mintafeladatsor (modell-feladatsor): olyan kipróbált és szintillesztett feladatsor, mely egy adott vizsgarendszer adott szintű, adott nyelvű és profilú éles vizsgáján várható feladatsorokat minden vizsgarészre kiterjedően minden szempontból pontosan tükrözi, azaz minden tekintetben illeszkedik a vizsgaleíráshoz. A mintafeladatsor magában foglalja az objektív értékelésű feladatok megoldókulcsait és az írásban teljesített szubjektív értékelésű feladatok mintamegoldásait, a beszédértés feladatok hanganyagait és a beszédkészség feladatokat is. A mintafeladatsor fő céljai a következők: 1) az akkreditációs eljárás során annak bizonyítása, hogy a vizsgarendszer megfelelően képzett szakembergárdával rendelkezik és a folyamatszerű követelményeket megfelelően betartva képes a vizsgaleírásban definiált nyelvtudás megbízható és érvényes mérésére; 2) a követendő jó példa bemutatása a feladatfejlesztők számára; 3) tájékoztatás nyújtása a potenciális vizsgázók és érdeklődők számára. Lásd még: AK II.A 2.f)

nehézségi index: egy itemre adott helyes válaszok aránya.

nyelvi készségek: beszédértés, beszédkészség, olvasáskészség, íráskészség, közvetítés.

nyelvi (lingvisztikai) kompetencia (kódismeret): a kommunikatív kompetencia egyik összetevője, amely grammatikai, lexikai, szemantikai, fonológiai ismereteket jelent.

nyelvtudásmodell: egy adott vizsgarendszer értelmezése azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a nyelvtudás.

nyelvvizsga: a nyelvvizsga olyan szintmérés, amelynek során a vizsgázó idegennyelv-tudását méri fel a vizsgáztató intézmény.

objektív értékelésű itemek: olyan mérési eszközök, melyek esetében egyetlen, vagy meghatározott számú helyes válasz létezik. A válasz elbírálásakor értékítéletre nincs szükség. E kategória tipikus feladattípusai a többopciós feleletválasztós teszt, az igaz-hamis állítás eldöntése, C-teszt, kiegészítés, behelyettesítés, összeillesztés stb.

összeférhetetlenség: A 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelet 4. § (1) szerint nem lehet a vizsgabizottság tagja az, aki a jelentkezőnek a nyelvvizsgára történő felkészítésében részt vett. Összeférhetetlenség áll fenn annak a vizsgáztatónak, ill. teremfelügyelőnek az esetében, aki a vizsgázót tanította
A: minimum egy kurzus időtartama alatt (30 tanóra) a vizsgát megelőző egy éven belül
vagy
B: a vizsgát megelőző három hónapon belül bármilyen időtartamú kurzuson jogviszonytól és oktatási formától függetlenül.
és
C: nem lehet a vizsgabizottság tagja a vizsgázónak a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény szerinti hozzátartozója.

összeférhetetlenségi nyilatkozat: dokumentum, amelyben a szóbeli vizsgáztató és az írásbeli értékelő kijelenti, hogy a vizsgázót nem oktatja, vagy oktatta, vele rokoni vagy üzleti kapcsolatban nem áll, illetve a vizsgázó teljesítményének objektív megítélésében egyéb körülmény nem befolyásolja. Az összeférhetetlenségi előírások betartásáért a vizsgaközpont vezetője felel.

összekapcsolt adatfelvétel: olyan adatfelvételi terv, amelyben két (vagy több) vizsgázói csoport nem teljesen azonos feladatsort old meg, de azokban van olyan feladat, amelyik ismétlődik, így támpontként viselkedik, és a csoportokat összekapcsolja. Feladatok előtesztelésekor szakmailag indokolt az új feladatot éles vizsgán már felhasznált feladattal együtt kipróbálni azért, hogy az új feladat későbbi működése pontosabban tervezhető legyen. A teszttervezésben és az új itemek minősítésekor a vizsgarendszer figyelembe veszi a támpont itemek korábbi éles vizsgán és az előtesztelés során tapasztalt működési eltéréseit annak érdekében, hogy mutatói megfelelőek legyenek.

pragmatikai kompetencia: az a képesség, amelynek segítségével a nyelvhasználó kapcsolatot teremt a megnyilatkozások és a megnyilatkozásokkal kifejezni szándékozott nyelvi funkciók között.

probabilisztikus tesztelemzési módszerek: olyan méréselmélet alapján kidolgozott statisztikai tesztelemző eljárások, amelyek kapcsolatot állítanak fel aközött, hogy a jelölt milyen valószínűséggel oldja meg helyesen a feladatot, valamint aközött, hogy az illető tudása és a feladat nehézsége között milyen különbség van. Az így kapott adatok nem populációfüggőek. Lásd még IRT.

produkció: szóbeli és/vagy írásbeli nyelvi tevékenység, amelybe a beszédkészséget és az íráskészséget sorolják.

profil: vizsgarendszerek lehetséges elágazásai. Például egy vizsgaközpont egy önálló gazdasági szaknyelvi vizsgarendszert működtet, melyen belül két választható profilt ajánl fel a vizsgázóknak: kereskedelem és idegenforgalom. A vizsgaközpont a vizsgáztatott nyelv(ek) minden szintjén, minden profilban évente egy alkalommal köteles vizsgát hirdetni (nyelvenként ez minimálisan 6 vizsgát jelent).
A profilok működtetése a vizsgázói igényekhez igazodik, azaz ha egy adott szinten két profilra is jelentkeznek vizsgázók, akkor két változatban készülhet a vizsgaanyag, és a feladatsorok között lehetnek azonos tartalmú vizsgarészek. Amennyiben csak egy profil iránt van érdeklődés egy adott szinten, akkor vizsgát is csak arra az adott profilra kell a vizsgaközpontnak megszerveznie. A vizsgabizonyítványban a profil nem, csak a szaknyelv kerül feltüntetésre (a fenti példát alapul véve a „gazdasági” szó fog a bizonyítványban szerepelni). Egy vizsgarendszeren belül a profilok maximális száma három lehet.

randomizáció: A beszédkészség-feladatlapok véletlenszerű összeválogatása egy adott vizsgaalkalomra a vizsgarendszer feladatkészletéből a felhasználandó battériába.

rangsor-korreláció: a változók egymáshoz való viszonyításának rangsorolásán alapuló korreláció.

recepció: szóbeli és/vagy írásbeli nyelvi tevékenység, amelybe az olvasáskészséget és a beszédértés készségét sorolják.

reprezentativitás: a vizsgafeladatoknak a vizsgált idegen nyelvből vett átfogó mintája, amely alapján az adott szintnek megfelelő nyelvtudás megléte biztonsággal megítélhető. Olyan vizsgarész tekinthető reprezentatívnak, amely minimum két eltérő feladattípust tartalmaz legalább két eltérő szöveg megértésének vagy megalkotásának mérésére. A reprezentatív minta átfogó, de a megvalósíthatóság korlátainak figyelembe vételével készült vizsgafeladat-válogatást jelent.

részeredmények összesítése: a nyelvvizsga végeredményének egy lehetséges meghatározási módja, amelynek során a vizsga eredménye a részeredmények összesítése révén alakul ki.

részpontozásos item: a nyelvi mérésben olyan tesztlépés, amely az értékelésben kettőnél többféle minősítést kaphat. A hibás és a teljesen helyes válasz mellett részben helyes válaszok is lehetségesek. A részben helyes válaszok jellemzően nem a nyelvtudás különböző fokozatait jelzik. Tipikus megjelenési formái az olyan objektív értékelésű feladatok, ahol egynél több információ-részlet hiányzik, és egységnyinél több pont szerezhető; például mondat kiegészítése két hiányzó nyelvi elemmel vagy kérdésre listaként várt válasz.

részvizsga(-bizonyítvány): csak szóbeli vagy csak írásbeli vizsgán elért sikeres eredmény igazolása bizonyítvánnyal. Az akkreditációért folyamodó vizsgaközpont a vizsgarendszer akkreditációs beadványában eldöntheti, hogy kiad-e a vizsgázónak akkor is bizonyítványt, ha csak az írásbeli, vagy csak a szóbeli vizsgán érte el a megfelelési és a teljesítési minimumot. Külföldi vizsgarendszer magyarországi bizonyítványkiadása megegyezik a külföldi vizsgatulajdonos által folytatott gyakorlattal. Amennyiben a vizsgaközpont a részbizonyítvány kiadásáról szóló döntését módosítani kívánja, ez rendszermódosításnak minősül, jóváhagyását kérnie kell. Külföldi vizsgaközpont csak akkor adhat ki Magyarországon részvizsgáról bizonyítványt, ha ezt nemzetközi gyakorlatában is így teszi.

skálaitem: a nyelvi mérésben olyan tesztlépés, amelynél az értékelésben a minősítések a nyelvtudás kérdéses aspektusának különböző fokozatait jelzik. Hibás és helyes válasz jellemzően nem létezik; a vizsgázói teljesítmény minősítése értékelői ítéleten alapszik. Tipikusan a szubjektív értékelésű feladatok minősítésekor használunk skálaitemeket, ilyenkor az értékelési skála kérdéses komponense maga az item (például a koherencia, kiejtés vagy stílus).

specifikáció: a KER-hez történő szintillesztési folyamat második szakasza; a tesztspecifikáció és mintafeladatok KER-hez illesztése.

standard megállapítás: a teljesítményminimum meghatározásakor alkalmazott szintillesztési eljárások. A bírálók feladata az, hogy megállapítsák, hogy mi az a ponthatár, mely alatt egy adott KER szint követelményrendszerének már nem felelnek meg a vizsgázói teljesítmények (minden nyelvi készségre vonatkozóan). Kétféle eljárást szoktak megkülönböztetni: tesztközpontú és vizsgázóközpontú eljárások.

standardizálás: a KER-hez történő szintillesztési folyamat harmadik szakasza; értékítélet alapú eljárásokat takar. Ezek során a bírálók azt mérlegelik, hogy milyen mértékben felel meg egy feladat által támasztott követelményszint, illetve egy vizsgázói teljesítmény egy adott KER szint leírásának.

standardizálás validációja: külső validálási eljárás, melynek során azt kell igazolni, hogy a vizsgázók teljesítménye a KER egy bizonyos szintjéhez igazított vizsgateszten egybeesik-e a kritériumteszten nyújtott teljesítménnyel.

standardizált teljesítményminta: produktív készségek (beszédkészség, íráskészség) és közvetítés esetén olyan értékelt vizsgázói teljesítményminták, amelyek megfelelően reprezentálják az elvárt nyelvi teljesítményeket egy adott szinten. A vizsgáztató alap- és továbbképzések nélkülözhetetlen alapdokumentumai.

stratégiai kompetencia: a szakirodalom több értelmezését ismeri: (1) azon verbális és nem-verbális eljárások együttese, amelyek segítségével a nyelvhasználó a kommunikációs helyzetben bekövetkezett zavarokon úrrá tud lenni (2) olyan mentális képesség, ami a nyelvi kompetencia elemeit kontextusfüggő kommunikatív nyelvhasználatba állítja. Három fázisa van: a szituáció-értékelés szakasza, a tervezési szakasz és a megvalósítási szakasz.

súlyozás: a nyerspontszámtól eltérő pontszám rendelése egy itemhez, feladathoz vagy vizsgarészhez abból a célból, hogy az egyes részek egymáshoz viszonyított arányának megváltoztatásával módosítsák az adott rész arányát az egészhez.

szakmai beszélőközösség: egy nyelvközösség bizonyos szakterületen tevékenykedő tagjainak közössége, amelynek közös céljai vannak, a közösség által kiépített kommunikációs mechanizmusok (pl. munkaértekezletek, szakfolyóiratok, tankönyvek, szakmai monográfiák, kongresszusok stb.) működtetése során egy vagy több műfajt (pl. tudományos közlemény, egyetemi előadás, technológiai leírás, esettanulmány, interjú stb.) és sajátos szókincset használnak, legalább küszöbszintű szakmai ismeretekkel és megfelelő szövegkezelési tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkeznek.

szaknyelv: egy adott nyelv hétköznapitól eltérő, sajátos cél(ok)ból, sajátos helyzet(ek)ben, sajátos feladat(ok) megoldásának érdekében, az adott szakterületre jellemző (szakmai) háttérismeretek birtokában, írott és íratlan nyelvi és társadalmi szabályok, normák és konvenciók szerint történő használata. A szaknyelvhasználat minden pillanatában szaknyelvi és általános nyelvi elemek (szókincs, használati szabályok, háttérismeretek) egyszerre vannak jelen az adott kommunikatív cél, feladat vagy helyzet megoldásához szükséges arányban.

szaknyelvi vizsga: olyan speciális nyelvvizsga, amely minden idegen nyelvi készséget szakterülethez kötötten, szakmai tevékenységhez kapcsolódó feladatokkal mér. Fókuszában annak vizsgálata áll, hogy a vizsgázók milyen mértékben képesek egy adott nyelv hétköznapitól eltérő, sajátos cél(ok)ból, sajátos helyzet(ek)ben, sajátos feladat(ok) megoldásának érdekében, az adott szakterületre jellemző (szakmai) háttérismeretek birtokában, írott és íratlan nyelvi és társadalmi szabályok, normák és konvenciók szerint történő használatára.

számítógépes vizsgáztatás: olyan nyelvvizsga, amelynek során a vizsgázó számítógépes felületen old meg előre összeállított feladatsort.

számítógép-vezérelt, adaptív nyelvvizsga: számítógépen letehető nyelvvizsga, amely az egyes itemekre adott válaszok alapján generálja a következő itemeket. Magyarországon a hatályos rendelkezések értelmében nem akkreditálható.

szintező típusú vizsga: a vizsgázó nyelvtudását a vizsgaleírásban szereplő részletes, a KER-hez igazított követelményrendszerhez viszonyítva méri. A követelményrendszer a nyelvtudásról alkotott elméletre épül. A mérés független a nyelv tanulásának (elsajátításának) módszereitől, körülményeitől, az alkalmazott tantervektől és tananyagoktól.

Szintillesztési Kézikönyv (Nyelvvizsgák szintillesztése a Közös Európai Referenciakerethez   Relating Language Examinations to the CEFR): az Európa Tanács által készített kézikönyv, amely azzal a szándékkal íródott, hogy segítséget nyújtson vizsgafejlesztők részére a KER-hez történő szintillesztési munkálatokhoz. Eddig két változatban adták közre. A kísérleti verzió 2006-ban megjelent magyar fordítása és a 2009-ben megjelent végleges verzió angol nyelvű változata letölthető a Hivatal honlapjáról.

Szintillesztési Módszertani Segédlet: a Szintillesztési Kézikönyv kísérő anyaga, amely további segítséget nyújt a KER-hez történő szintillesztési munkálatokhoz elsősorban az empirikus validálás területén. Foglalkozik a standardizálással, a kvalitatív analízissel, a klasszikus és a modern tesztelmélettel, az általánosíthatósági elmélettel és a faktoranalízissel. Magyar fordítása letölthető a Hivatal honlapjáról.

szintminősítés: standardizálási eljárás, amelynek keretében produktív készségmérő teszt alapján vizsgázói teljesítmények értékelése történik.

szóbeli készségek: beszédkészség, beszédértés készsége. A közvetítési készség mérése tartozhat a szóbeli és az írásbeli készségekhez is, a vizsgarendszerben elfoglalt helyétől függően.

szociolingvisztikai kompetencia: a nyelvhasználat szociokulturális körülményeire, például az udvariassági vagy megszólítási szabályokra vonatkozó ismeretek.

szövegalkotói kompetencia: az a képesség, amelynek segítségével a nyelvhasználók kohézív és koherens szóbeli és/vagy írásbeli szövegeket tudnak alkotni.

szubjektív értékelésű itemek: olyan mérési eszközök, melyek esetében helyes vagy helytelen válasz nem létezik. A válaszok elbírálásához személyes döntés szükséges. A döntéshozatalt értékelési kritériumrendszer vezeti. Ebbe a kategóriába tartoznak például a társalgás-interjú jellegű feladatok, az önálló témakifejtés, a dokumentum-értelmezési feladatok, a szituációs feladatok, a fordítási feladatok, az írott szövegalkotási feladatok.

szükségletelemzés: az a módszer, amellyel a nyelvtanulók konkrét csoportjának nyelvi igényeit (készségek, feladatok stb.) egy adott nyelvvizsgaközpont előzetesen felméri. Adott szakterület szakmai közössége által folytatott kommunikáció szempontjából fontos kontextusok (szituációk) és az ezekben való hatékony nyelvi viselkedés módja szükségletelemzéssel jól felmérhető és a vizsgakövetelményekben érvényesítendő.

támponttesztek alkalmazása: külső validálási eljárás, melynek során azt kell igazolni, hogy a támponttesztek, illetve horgony itemek segítségével összekapcsolt kritérium- és vizsgatesztek pszichometriai jellemzői — mind a teljes tesztek, mind pedig az itemek szintjén — nagymértékben megegyeznek.

tanári értékítéletek alkalmazása: külső validálási eljárás, melynek során azt kell igazolni, hogy a vizsgázók tanári értékítéleten alapuló, KER szintekbe történő besorolása megegyezik a vizsgateszten elért eredményük alapján történő besorolásukkal (ez az eljárás akkor alkalmazható, ha nem állnak rendelkezésre a KER szintjeihez igazított, kritériumtesztként használható tesztek).

teljesítési minimum: az a százalékban kifejezett vizsgapontszám (az AK előírása szerint kötelezően minimum 40%), amelyet a vizsgázóknak minden egyes nyelvi készség esetében külön-külön el kell érniük ahhoz, hogy sikeres államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítványt szerezzenek. Megkülönböztetendő a megfelelési minimumtól, amit a vizsgázóknak az összes feladat pontszámainak összesítése esetében kell elérniük az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzéséhez (vizsgaközpontonként változó, általában 60%). Amennyiben a vizsgarendszer egy készséget (pl. közvetítés) írásban és szóban is mér, akkor a 40%-ot mindkét esetben teljesíteni kell a sikeres nyelvvizsgához. Egy feladat és az arra adható összpontszám csak egy mérési egységhez sorolható a teljesítési minimum meghatározásakor. Integrált feladatok esetében, ahol egyes részpontszámok különböző készségekre vonatkoznak (pl. közvetítő készség mérését szolgáló feladat során értelemszerűen olvasáskészséget is lehet mérni és külön pontozni), a vizsgaközpont eldöntheti, hogy az adott integrált feladatot melyik készség mérési egységéhez sorolja. Célszerű azt a készséget kiválasztani, amelyik a feladat teljesítéséhez a leginkább szükséges, vagy a mérés során nagyobb hangsúlyt kap a pontozásban. Olyan szóbeli vizsgán, ahol a beszédértést külön is értékelik, nem lehet a részpontokat két mérési egység (beszédkészség és beszédértés) teljesítési minimumaihoz külön beszámítani. Sem a teljesítési minimum, sem a megfelelési minimum elérésének megállapításakor nem alkalmazható kerekítés.

teljesítményminta: vizsga vagy kipróbálás során a vizsgázó adott feladatra vonatkozó megoldása. Szintminősített teljesítményminta: olyan produktív (írás-, beszéd-) vagy közvetítési készséget mérő feladatra vonatkozó teljesítményminta, melyet a vizsgarendszer értékelői standardizálási eljárás során értékeltek és egy adott nyelvvizsga szintre besoroltak. Az értékelés a szintminősített teljesítményminta részét képezi. Lásd még: standardizált teljesítményminta.

teszthatás: a nyelvvizsga tartalmi és szerkezeti elemeinek visszahatása a nyelvoktatás gyakorlatára. Pozitív és negatív teszthatás is lehetséges.

tesztközpontú eljárások: teljesítményminimum meghatározási eljárások, melyek során a bírálóknak azt kell meghatározniuk, hogy egy adott tesztfeladat milyen nehézségű. Ezt kétféleképpen döntik el: vagy egy adott célcsoportra vonatkozóan megjósolják a valószínűségét annak, hogy a célcsoport hány százaléka ad jó választ (illetve az Angoff-módszer különböző változatait alkalmazzák), vagy tesztfeladatokat a vélt nehézségük alapján különböző osztályokba sorolnak.

titoktartási nyilatkozat: a vizsgaközpont és a vizsgahely munkatársai által aláírt dokumentum, amelyben az aláírók vállalják, hogy semmilyen, a vizsgával és a vizsgázóval kapcsolatos, birtokukba jutó információt más személynek nem adnak ki.

utólagos korrekció: a vizsgaadatok, válaszok elemzését és kiértékelését követő javítás és fejlesztés. A gyenge minőségű feladatok kiszűrése javítja a vizsga egészének megbízhatóságát, és ennek révén a vizsgaeredményekre épülő döntések érvényességét is növeli. Utólagos korrekciót szakmailag indokolt végezni abban az esetben, ha az itemek minősége, illetve nehézsége nem felel meg az AK Statisztikai elvárások c. részében található előírásoknak. Amennyiben a statisztikai elemzés csupán az együttkezelt eredményekből vett minta adatait értékelte, az utólagos korrekció elvégzése előtt az összes adatot rögzíteni és elemezni kell. Az esetleges korrekció minden vizsgázói teljesítményre azonos módon érvényesítendő.

vis maior: Előre nem látható probléma, esemény, amely akadályozza vagy ellehetetleníti a vizsga egy részét vagy egészét.

vizsgaalkalom: egy vizsgaidőszakon belül azonos időpontban megrendezett azonos szintű, nyelvi és fajtájú írásbeli vizsgák, beszédértés vizsgák vagy beszédkészség vizsgák. Írásbeli vizsgaalkalom esetében az írásbeli részvizsga szintenként, nyelvenként és fajtánként a vizsgaközpont összes vizsgahelyén azonos napon és maximálisan 30 perc eltéréssel azonos időpontban kezdődik, és az összes, azonos szintű, nyelvi, fajtájú és profilú vizsgára jelentkezett vizsgázó azonos feladatsort old meg. Beszédértés vizsgaalkalom esetében a beszédértés vizsgarész szintenként, nyelvenként és fajtánként a vizsgaközpont összes vizsgahelyén maximálisan 15 perc eltéréssel azonos időpontban kezdődik, és az összes, azonos szintű, nyelvi, fajtájú és profilú vizsgára jelentkezett vizsgázó azonos feladatsort old meg, kivéve zsilipelés esetén, mikor egy vizsgaalkalom során egymás után több vizsga is lebonyolítható egy feladatsorral. Minden más esetben a beszédértés vizsgák különböző vizsgaalkalmaknak minősülnek, ezért ilyen esetben az akár csak egyetlen feladatban is azonos vizsgaanyag egy éven (12 hónapon) belüli ismételt felhasználásnak számít. Beszédkészség vizsgaalkalmon az adott vizsgahelyen történő, azonos időpontban kezdődő, azonos szintű, nyelvi és fajtájú beszédkészség vizsgákat értjük vizsgabizottságtól függetlenül. (A beszédkészség vizsgák feladat-felhasználását az AK II. szabályozza).

vizsgabizottság: minimálisan két vizsgáztatóból álló bizottság, amely az írásban teljesített vizsgarész(ek) értékelését, illetve a szóban teljesített vizsgarész(ek) lebonyolítását és értékelését végzi. Szóban teljesített vizsgarész esetében a vizsgabizottság tagjai közül legalább kettő jelen van a vizsgán; az értékelés történhet a vizsgák során és/vagy azoktól térben és időben eltérően is.

vizsgadokumentáció: a vizsgáztatás személyügyi és vizsgáztatási dokumentumainak, valamint a szóbeli feladatsorok, a vizsgadolgozatok és a hozzájuk tartozó eredménylapok együttese.

vizsgadolgozat: írásban teljesített nyelvvizsga-feladatsor, amely a vizsgafeladatokból és azok vizsgázó általi megoldásaiból áll.

vizsgaeredmények együttkezelése: a vizsgaadatok és az eredmények együttes kezelése a vizsgafolyamat (a vizsgafeladatok megoldása, értékelése, a vizsgaeredmények megállapítása, döntéshozatal, vizsgabizonyítványok odaítélése stb.) során a mérés minősége érdekében. Minden vizsgaidőszakban az egy írásbeli vizsga, továbbá az ahhoz kapcsolódó szóbeli vizsgaalkalmak adatai adják az együttkezelt adatok és eredmények összességét. Az együttkezelt vizsgaadatok és eredmények összességébe beletartoznak az intézményhez tartozó vizsgahelyeken megoldott vizsgafeladat adatai is.

vizsgaformátum: arra a felületre/eszközre utal, ahol a vizsgázó számára a feladat megjelenik, és amelyen a vizsgázó elkészíti, rögzíti, benyújtja megoldásait. A vizsgaformátum lehet papíralapú vagy számítógépes.

vizsgahelyszín: egy vizsgaközpont adott vizsgahelyének egy épületében a vizsgák lebonyolítására rendelkezésre álló helyiség, terem.

vizsgahelyszín-bővítés: az adott vizsgahelyen megnövekedett vizsgázói létszám esetén mennyiségi okból indokolt. (Az adott vizsgahelyen legalább egy korábbi vizsgaidőszakban a rendelkezésre álló teremkapacitás 90%-át elérte a vizsgahelyen vizsgára beosztottak száma.)

vizsgahelyszín-csere: az az eset, amikor a vizsgahely egyidejűleg kéri vizsgatermek kivonását és új termek akkreditációját minőségi, vagy szervezési okból, vagy átmeneti időre rekonstrukció miatt. Másik települést érintő helyszín cseréje nem lehetséges. Újonnan akkreditált vizsgaközpont esetében helyszíncsere először az akkreditációt követő egy év elteltével kérhető.

vizsgaidőszak: az a 30 napos időszak, amelyen belül az adott vizsgaközpont által szervezett nyelvvizsgákra jelentkező vizsgázók komplex vagy résznyelvvizsgát tesznek. Egy vizsgaidőszakban a vizsgaközpontban és vizsgahelyein szintenként és nyelvenként csak egyetlen írásbeli vizsgaalkalom, de több beszédértés és beszédkészség vizsgaalkalom fordulhat elő.

vizsgaleírás (vizsgaspecifikáció, tesztspecifikáció): egy vizsga alapvető dokumentuma, amelyben a vizsgaközpont pontosan meghatározza a célt, a célcsoportot, a vizsga szintjeit, a vizsgálat tárgyát képező nyelvismeretet és nyelvhasználati készségeket, az egyes vizsgafeladatok célját, stb. (a vizsgaleírás/vizsgaspecifikáció részleteit lásd a II. fejezetben).

vizsgarendszer bővítése: amennyiben a vizsgaközpont a már akkreditált vizsgarendszert bővíteni szeretné további nyelvvel, vagy szinttel, akkor kiegészítő akkreditációs eljárás keretében igazolnia kell, hogy az új nyelvből és/vagy szintből kidolgozott feladatsorok illeszkednek a vizsgarendszerhez, azok fejlesztése azonos módon történt a már akkreditált rendszer nyelvének/nyelveinek, szintjeinek feladatsoraival, valamint rendelkezik a működtetéshez szükséges képzett vizsgáztatói létszámmal.

vizsgarendszer-módosítás: olyan rendszerszintű változtatás, amely nem függ össze egynyelvűsítéssel, valamint a vizsga konstruktumát semmilyen módon nem változtatja meg. A módosított vizsgarendszer az eredeti változattal párhuzamosan nem működtethető, hanem felváltja azt.
Vizsgarendszer-módosítást a vizsgaközpont módosítási terv benyújtásával kezdeményezhet, amely leghamarabb az eredeti vizsgarendszer-akkreditációt követő 1 év elteltével adható be. A Testület döntése alapján a Vizsgaközpont a tervezett módosítás(oka)t a Hivatalnak bejelenti, vagy a módosítás(oka)t alátámasztó dokumentációval együtt rendszermódosítási kérelmet nyújt be. Egynyelvű és kétnyelvű vizsgarendszer párhuzamos működtetése esetén rendszermódosítás csak egyszerre, együtt kérelmezhető.

vizsgarész: a nyelvvizsgát alkotó mérési egységek egyike. A szóbeli részvizsga beszédkészség és beszédértés vizsgarészekből, az írásbeli részvizsga olvasáskészség és íráskészség vizsgarészekből áll, továbbá a vizsga tartalmazhat közvetítés és nyelvhasználat / nyelvismeret vizsgarészeket is.

vizsgaszabályzat: a vizsgázók teendőinek, jogainak és a rájuk vonatkozó szabályoknak pontokba szedett egységes megfogalmazása a vizsgázók és az érdeklődők számára.

vizsgázó-központú eljárások: teljesítményminimum meghatározási eljárások, melyek során a bírálók vizsgázói teljesítményekről (videóra rögzített vagy írott nyelvi minták alapján) döntenek arra vonatkozóan, hogy mely teljesítmények felelnek meg az adott szint követelményeinek, azaz hol kell meghúzni a ponthatárt.

vizsgáztató: megfelelő képzettséggel rendelkező, egy adott nyelvből egy adott vizsgarendszer szerinti vizsgáztatásra a vizsgaközpont által kiképzett, vizsgáztatói azonosítóval rendelkező személy. Lásd kérdező vizsgáztató és értékelő vizsgáztató.

vizsgáztatói alapképzés: egy vizsgaközpont által kidolgozott, az AK vonatkozó előírásait betartó folyamat, amelynek során a központ vizsgáztatókat képez ki az általa működtetett vizsgarendszerben való vizsgáztatási feladatok elvégzésére. A vizsgáztatói alapképzést azok a vezető munkatársak tarthatják, akik legalább öt éve a vizsgarendszer állandó vizsgáztatói, új rendszer esetében pedig azok, akik a vizsga kidolgozói és legalább öt éves oktatási és vizsgáztatási tapasztalattal rendelkeznek.

vizsgáztatói továbbképzés: a vizsgaközpontok által évente szervezett esemény, amelyre a vizsgáztatók kötelező alapképzését követően kerül sor. Ennek során a vizsgáztatók felfrissítik vizsgáztatói ismereteiket azért, hogy a vizsgarendszer folyamatosan biztosítani tudja a standardizált értékelést az éles vizsgákon. A vizsgáztatói továbbképzést azok a vezető munkatársak tarthatják, akik legalább öt éve a vizsgarendszer állandó vizsgáztatói, új rendszer esetében pedig azok, akik a vizsga kidolgozói és legalább öt éves oktatási és vizsgáztatási tapasztalattal rendelkeznek.

vizsgáztatók egymáshoz mért megbízhatósága (inter-rater reliability): két vagy több értékelő vizsgáztató egyetértésének mértéke ugyanannak a konkrét vizsgázói teljesítménynek a megítélésével kapcsolatban.


További, a nyelvi teszteléssel kapcsolatos szakkifejezések angol nyelvű magyarázata az ALTE Idegen nyelvi tesztfejlesztési és vizsgáztatási kézikönyvének glosszáriumában (82-86. oldal) található.