FOGALOMTÁR

adaptáció: a receptív készségeket mérő feladatok esetében alkalmazott célnyelvi szövegek nyelvvizsgáztatás céljainak megfelelő átalakítása, feldolgozása azok autenticitásának megőrzése mellett.

akkreditáció: annak az eljárásnak a neve, amelynek során az erre felhatalmazott testület egy-egy magyarországi vagy külföldi vizsgaközpont által működtetett vizsgarendszerről és magáról a vizsgaközpontról megállapítja, hogy az szakszerű-e, megalapozott-e, valamint a jogszabályi előírásoknak maradéktalanul megfelel-e.

akkreditáció megújítása: az akkreditáció megújítására irányuló eljárás, amely az igazgatási szolgáltatási díj befizetésével a vizsgaközpont kérelmére indul. A kérelem elbírálása során az Oktatási Hivatal Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Osztálya azt vizsgálja, hogy a vizsgaközpont működése a megelőző 24 hónap során megfelelt-e a jogszabályoknak és az AK-nak.

akkreditációs díj: igazgatási szolgáltatási díj, amely vizsgarendszer, új nyelv, új vizsgaszint, vizsgaközpont és vizsgahely akkreditációs kérelmezésekor, illetve az akkreditáció megújításakor fizetendő. Új profil vagy vizsgaformátum akkreditációja esetén a Hivatal által kiszabott akkreditációs szakértői díjat kell kifizetni.

Akkreditációs Kézikönyv (AK): szakmai módszertani útmutató, amely a 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelet alapján a nyelvvizsgaközpontok, vizsgahelyek, nyelvvizsgarendszerek akkreditációjának, működésének és az akkreditáció megújításának előírásait, illetve menetét tartalmazza.

akkreditált vizsgaközpont: alapító okirattal rendelkező oktatási intézmény vagy cégbejegyzéssel, bírósági nyilvántartásba vétellel rendelkező jogi személy, amely akkreditált vizsgahelyein, illetve online nyelvvizsgáztatásra vonatkozó akkreditáció megléte esetén egyedileg nem akkreditált vizsgahelyszínen államilag elismert nyelvvizsgáztatásra jogosult, és a vizsgázóknak sikeres teljesítés esetén államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítványt adhat ki.

akkreditált vizsgahely: alapító okirattal rendelkező oktatási intézmény vagy cégbejegyzéssel, bírósági nyilvántartásba vétellel rendelkező jogi személy, amelynek épületeiben egy vizsgaközpont a központhoz szervezetileg tartozó vizsgákat megszerveztetheti. A vizsgahelyeket is megvizsgálják a szakértők, és megítélik, hogy a törvényi szabályozásnak minden tekintetben megfelelnek-e, és így alkalmasak-e vizsgáztatásra.

akkreditált vizsgarendszer: olyan módszercsomag, amely a nyelvi készségeket valamely előre meghatározott módon méri. Az akkreditációs folyamatban résztvevő szakértők megvizsgálják, hogy a rendszer valóban alkalmas-e nyelvtudásmérésre, és megfelel-e a jogszabályban előírt szinteknek, valamint egyéb követelményeknek. Ha igen, akkreditálásra, azaz államilag elismert és engedélyezett működésre tesznek javaslatot a Hivatalnak.

aktív vizsgahely: aktív vizsgahelynek minősülnek mindazon vizsgahelyek, ahol az engedélyezett vizsgarendszer bármely vizsgája két éven belül legalább egy alkalommal megrendezésre kerül.

állami nyelvvizsga: A 2000. január 1. előtt a magyar állam hivatalos nyelvvizsgája. 2000. január 1. előtt csak az Idegennyelvi Továbbképző Központ bonyolított le olyan nyelvvizsgákat, amelyeket az állam elismert, és valamilyen módon előnyöket biztosított azoknak, akik a vizsgát sikeresen letették és bizonyítványt szereztek. 2000. január 1. előtt is voltak olyan más vizsgák, bizonyítványok is, amelyeket az állam „egyenértékűnek” tekintett az állami nyelvvizsgával.

államilag elismert nyelvvizsga: A 2000. január 1. után a magyar állam által hivatalosan, akkreditációval elismert nyelvvizsga. Minden 2000. január 1. előtt szerzett állami nyelvvizsga-bizonyítvány automatikusan államilag elismertnek minősül 2000. január 1. után is.

általános kompetenciák (enciklopédikus ismeretek): mindenfajta tevékenységhez szükséges, nem kifejezetten a nyelvre vonatkozó ismeretek (a világról szerzett tudás) összessége.

általános nyelvvizsga: a vizsgázók nyelvi teljesítményét mindennapi tevékenységek és élethelyzetek körében mérő egy- vagy kétnyelvű nyelvvizsga.

Angoff-módszer: tesztközpontú teljesítményminimum-meghatározási eljárás, amelynek az a lényege, hogy egy adott szintet minimálisan teljesíteni tudó célcsoportra vonatkozóan a szakértők megjósolják annak a valószínűségét, hogy a célcsoport hány százaléka ad jó választ egy adott tesztitemre.

autentikus nyelvhasználat: a valós életben előforduló nyelvi tevékenységeket tükröző, életszerű kommunikációs helyzetben alkalmazott nyelvhasználat.

battéria: egymással összefüggő altesztek, vizsgafeladatsorok vagy vizsgarészek, amelyek önálló egységek, de együttesen is alkalmazhatók egy végső pontszám kialakítása érdekében. Elsősorban a szóban teljesítendő vizsgafeladatok vizsgázói és vizsgáztatói példányait, valamint az értékelési útmutatókat tartalmazó csomagra használatos kifejezés.

belső empirikus validálás: egy nyelvvizsga feladatainak kipróbálása, a kipróbálás és az éles vizsga jóságmutatóinak kiszámítása és elemzése azzal a céllal, hogy a vizsgaközpont a vizsga minőségét a saját keretein belül biztosítsa.

Belső Működési Rend (BMR): egy vizsgaközpont, a hozzá tartozó vizsgahelyek és az általa működtetett vizsgarendszerek működését részletesen szabályozó rendelkezéssorozat (elemeit részletesen ld. itt).

betekintés (megtekintés): olyan alkalom, amelynek során a vizsgázó, valamint törvényes képviselője a vizsga eredményének közlésétől számított tizenöt napig meghallgathatja saját beszédkészségvizsga-teljesítményét, valamint megtekintheti minden megoldott nyelvvizsga-feladatát és megoldásainak értékelését, továbbá minden megoldásáról kézzel írott másolatot készíthet.

bináris (dichotóm) item: a nyelvi mérésben olyan tesztlépés, amely az értékelésben kétféle minősítést kaphat. A hibás válasz 0 pontot, a helyes válasz pedig rendszerint 1 pontot ér. Tipikus példái az objektív értékelésű súlyozatlan itemek: feleletválasztás, párosítás, vagy kiegészítés.

csereszabatosság: azonos mérési céllal használt feladatok, feladatsorok közötti, vagy ugyanazon feladatsor két formátuma közötti felcserélhetőség érvényesség, megbízhatóság és nehézségi szint tekintetében.

deskriptor: egy értékelési skála adott pontszámához tartozó leírás, ami egy adott szinten jellemzi a vizsgázó teljesítményét.

diszkrétpontos feladattípus: minden olyan feladatsor, amely az ismeretelemeket elkülönítve, önálló kérdések, feladatok révén vizsgálja. Ide tartoznak azok a feladattípusok is, amelyben a vizsgázó megoldás-variációk közül választ.

diszkriminációs index: annak mértéke, hogy egy item mennyiben alkalmas arra, hogy a jobban teljesítő és a gyengébben teljesítő vizsgázókat egymástól megkülönböztesse.

diszkrimináció-mentesség (semlegesség): a feladatok és a vizsgaanyagok oly módon történő megszerkesztése, hogy a vizsgázók egyetlen csoportja se kerüljön hátrányba vagy előnybe.

dokumentum: minden olyan információhordozó, amely az adatokat rögzítve tartalmazza; így megőrizhető és szükség esetén visszakereshető. Kéziratos dokumentum minden valóban kézzel írott írásmű, továbbá azok a géppel írt dokumentumok is, amelyek nem kerültek sem kiadásra, sem terjesztésre. Nyomtatott dokumentumnak számít a nagyobb nyilvánosságnak szánt, legtöbbször kereskedelemben is kapható könyv, folyóirat és újság. A képi dokumentumok információs értékét a kép hordozza, és önmagukban egy egységként kezelhetők; lehetnek egyediek és sokszorosítottak. Az audiovizuális (képi-hangzó) dokumentum hangfelvételt vagy mozgóképanyagot tartalmaz, tároló eszköztől függetlenül. Az elektronikus dokumentum az információt – megjelenési formájától függetlenül – digitálisan tárolja.

egyedileg nem akkreditált vizsgahelyszín (egyedi vizsgahelyszín): számítógépes formátumú nyelvvizsga vizsgahelyszíne, ahol a vizsgázó online nyelvvizsga vizsgaeseményei alatt tartózkodik.

egynyelvű komplex nyelvvizsga: szintenként négy készséget mérő vizsga (beszédértés, beszédkészség, íráskészség és olvasáskészség) célnyelvi utasításokkal, promptokkal. A közvetítési (mediációs) készséget nem méri.

együtt kezelt vizsgaeredmények száma: egy adott vizsgarészt egy adott vizsgaidőszakban megoldó vizsgázók száma.

elavultság: a feladatok tulajdonsága, amely a feladatok tartalmának, a vizsgahelyzetnek és a vizsgaidőszaknak egymáshoz való elsősorban időbeli relevanciájára, a feladatok első használatba vételi idejére, a felhasználási alkalmak számára, illetve azok gyakoriságára utal.

éles vizsga: az a nyelvvizsga-esemény, amely rögzítésre kerül az Oktatási Hivatal Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Osztályának elektronikus adatbázisában, és amelynek sikeres letétele esetén a vizsgázók államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítványt kapnak.

előtesztelés (pretesztelés): egy előzetesen összeállított feladatsor vagy itemcsoport kipróbálása egy, a vizsga populációjának minden tulajdonságaival rendelkező, de annál szűkebb, minimum 30 fős random mintán. Az előtesztelés során rögzített válaszokat részletes statisztikai item- és tesztelemzésnek vetik alá, a nem megfelelő itemeket, vagy feladatokat fejlesztik vagy kicserélik. (Bárdos, 2002, 79. o.) Vö. próba.

eltérő itemműködés (DIF): az itemmutatók (itemnehézség és -minőség) változása azonos nyelvtudású, de valamilyen más szempontból sajátos tulajdonságú csoportot alkotó, pl. eltérő életkorú vizsgázók esetében.

empirikus validálás: a vizsgafejlesztés fontos fázisa, a KER-hez történő szintillesztési folyamat negyedik szakasza; a mintafeladatok (és további feladatkészletek) belső és külső érvényességének biztosítása. Ld. még: belső empirikus validálás és külső empirikus validálás.

értékelési kritérium (értékelési szempont): előre meghatározott és pontosan kidolgozott követelmény, amelyhez képest a vizsgázó teljesítménye értékelhető.

értékelési skála: a vizsgázók írásbeli és szóbeli produktív nyelvi teljesítményeinek megítéléséhez használatos, bizonyos értékelési szempontok alapján rangsorolt kategóriákból, valamint hozzájuk rendelt pontszámokból és deskriptorokból álló értékelőeszköz.

értékelési útmutató: arra szolgál, hogy az értékelők a vizsgaleírásban meghatározott standardok szerint egységesen és megbízhatóan értékeljék a vizsgázói teljesítményeket.

értékelő vizsgáztató: a vizsgaközpont által kiképzett, vizsgáztatói azonosítóval rendelkező személy, aki a vizsgateljesítményt a szubjektív értékelésű itemeken azonosan értelmezett kritériumok alapján, illetve az objektív értékelésű feladatokra adott vizsgázói válaszokat a megoldókulcs alapján, más vizsgáztatóktól függetlenül önállóan értékeli.

értékelői egyetértés: az értékelő vizsgáztatók közötti egyetértés vagy a konkordancia megadja annak az értékét, hogy mekkora konszenzus van a bírák által adott ítéletek között. Ha különböző értékelők nem értenek egyet, akkor vagy a skála hibás, vagy az értékelőket kell újra betanítani, vagy az értékelési szempontok nem egyértelműek.

értékelői következetesség: ugyanannak az értékelőnek ugyanarról a vizsgázói teljesítményről térben és időben elkülönítetten készített értékelése közötti egyezés mértéke.

érvényesség (validitás): azt jelenti, hogy a vizsgarendszer alkalmas-e a vizsga céljaként megjelölt nyelvtudás mérésére.

faktoranalízis: a többváltozós elemzések adattömörítésére és az adatstruktúra feltárására szolgáló statisztikai módszer, melynek során a kiindulási változókat kisebb számú faktorokba vagy komponensekbe tömörítjük. A faktorok közvetlenül nem figyelhetők meg (látens vonások). A faktoranalízis a nyelvi mérésben jellemzően a validitás vizsgálatakor alkalmazott eljárás. Vizsgarendszerek átalakításakor a főtengely módszerrel végzett feltáró faktoranalízis bizonyítékkal szolgálhat arra, hogy a korábbi komponensek megmaradnak, és ugyanazt mérik, mint eddig (például a feladatok számának és/vagy típusának megváltoztatásakor).

feladat (vizsgafeladat, tesztfeladat): a vizsgázó nyelvtudásának előhívására alkalmas, jellemzően a valós életben előforduló célnyelvi tevékenységeket tükröző itemek egy rendező elv alapján egymás mellé rendelt összessége, mely magában foglalja a feladat utasítását és amennyiben releváns, a hozzárendelt promptokat. Rendező elv lehet például a szöveg, a feladattípus vagy a szituáció. Feladatnak minősül például egy olvasáskészséget mérő újságcikk feleletválasztós itemekkel, amelyeket ugyanarra az utasításra támaszkodva lehet megoldani, vagy egy nyelvhelyességet mérő, 10 itemből álló mondat-átalakítási feladat, melyben az itemek ugyanolyan típusúak. Ugyanígy feladatnak minősül egy szituációs párbeszéd a vizsgáztatóval, adott utasítások és promptok alapján.

feladatbank: az a feladatkészlet, amelyet a vizsgaközpont valós vizsgakörülmények között már kipróbált, valamint amelyben az egyes feladatok működéséről nyert adatok rendelkezésre állnak. A nyert adatok további vizsgák során felhasználhatóak a vizsga szintjének meghatározására és a minőség biztosítására. Alkalmazása elsősorban akkor lehetséges, ha a vizsgaközpont modern tesztelméleti (probabilisztikus) módszereket alkalmaz a vizsgafeladatok jóságmutatóinak megállapítására.

feladatírói útmutató: egy vizsgaközpont feladatkészítő munkatársai számára készített útmutató, amelyben készségenként részletesen megfogalmazzák, hogy milyen kritériumok alapján kell az adott készségre vonatkozó tesztitemeket / tesztfeladatokat összeállítani.

feladatkészlet: a vizsgafeladatok vizsgáztatásra kész és típusonként osztályozott gyűjteménye. A feladatkészletben levő feladatok az adott feladattípus egyenértékű változatai, egymással felcserélhetőek.

feladatsor: egy vizsgarész feladatainak összessége, melyek segítségével a vizsgázónak a nyelvtudásmodellben meghatározott nyelvtudása a teljesítménye függvényében mérhető.

feladattípus: a feladatokat osztályozhatjuk a feladatok jellegzetességei szerint. Megkülönböztetünk feleletválasztós és nyílt végű feladattípusokat. A feladattípusok elnevezései többnyire jelzik, hogy mit mérnek és milyen formában, pl. olvasáskészséget mérő feleletválasztós feladat, irányított íráskészség-feladat stb.

felkészülési idő: a beszédkészség vizsgarészt vagy egyes feladatait (és amennyiben releváns, a szóban teljesített közvetítési feladatokat) megelőző időtartam, melynek célja, hogy az elvégzendő feladatai birtokában levő vizsgázó a nyelvtudását leginkább tükröző teljesítményt tudja nyújtani.

felülvizsgálati kérelem: a vizsga értékelésével kapcsolatban értékelési hibára, jogszabálysértésre vagy az eredményszámításban mutatkozó számolási hibára történő hivatkozással benyújtható kérelem. A vizsgázó a kérelmet a vizsgaeredmény közlésétől számított tizenöt napon belül a vizsgaközponthoz nyújtja be. A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos előírásokat a 137/2008. (V.16.) Korm. rendelet 4. § (3), (3a) és (3b) tartalmazza.

folyamatszerű követelmények: a vizsgafolyamatban kimutatható időben egymást követő tíz szakasz (a lépések részletezését ld. itt), a minőségbiztosítás fontos összetevői.

fővizsgáztató (szakcsoportvezető): egy vizsgaközpont egy nyelvéhez tartozó minden vizsgaeseményéért és vizsgaelőkészítési folyamatáért egy személyben felelős személy.

hatósági ellenőrzés: a hatóság – a hatáskörének keretei között – ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását, valamint a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítését. Az akkreditált nyelvvizsgáztatás viszonylatában ez kiterjed az Akkreditációs kézikönyv és az adott vizsgaközpont saját előírásai betartásának ellenőrzésére is. A hatósági ellenőrzés leggyakoribb módjai: vizsgalátogatás, helyszíni szemle, dokumentum-vizsgálat, vizsgaanyagok vizsgálata, honlapvizsgálat.

hatósági vizsgaleírás (HVL): a vizsgaleírás/vizsgaspecifikáció legfontosabb elemeinek egységesített szempontok szerinti, részben táblázatba foglalt formája (a hatósági vizsgaleírás szempontjait ld. itt).

hiteles másolat: egy adott dokumentumnak a közjegyző vagy a vizsgaközpont vezetője által hitelesített másolata.

horgony (támpont) item: két vagy több tesztben szereplő item. Ismert nehézségű; azért helyezik el a következő tesztváltozatban, hogy segítségével információt kapjunk az új tesztről, valamint a tesztet megoldó vizsgázókról, például azzal a céllal, hogy az új tesztet adott mérőskálán kalibráljuk.

illeszkedési statisztikák: probabilisztikus tesztelemzési módszerekkel kiszámolható adatok, amelyek azt mutatják, hogy az egyes tesztitemek, illetve az egyes vizsgázók milyen mértékben illeszkednek ahhoz a modellhez, amely szerint a jól teljesítő vizsgázók a nehezebb itemeket nagyobb valószínűséggel találják el, mint a gyengébben teljesítők.

interakció: legalább két résztvevős szóbeli és/vagy írásbeli tevékenység, amelyben a produkció és a recepció váltakozik, illetve a szóbeli tevékenység során akár egyidejűleg is zajlik mindkettő.

írásbeli készségek: olvasáskészség, íráskészség. A közvetítési készség mérése tartozhat a beszédkészséghez és az írásbeli készségekhez is, a vizsgarendszerben elfoglalt helyétől függően.

ismerkedési szakasz (familiarizáció): a KER-hez történő szintillesztési folyamat első szakasza; a KER mint elméleti alapvetés és gyakorlati útmutató megismerési folyamata.

item (tesztlépés): minden olyan mérési egység egy feladaton belül, amelyre a megoldó külön pontot vagy pontokat kap; egy teszt legkisebb önállóan értékelhető egysége. Megkülönböztetünk bináris (dichotóm), részpontozásos és skálaitemeket.

itemanalízis: itemek statisztikai értékelése.

itemminőség: item-diszkrimináció; a diszkriminációs (vagyis megkülönböztetési) index (Bárdos, 2002, 48. o.).

itemnehézség: egy itemre adott helyes válaszok aránya. Az itemnehézség, nehézségi fok vagy hasznossági érték (facility value) százalékosan adja meg, hogy az adott populációban hányan válaszolták meg helyesen a kérdéses tesztlépést.

item-teszt korreláció (pont-biszeriális korrelációs): az itempontérték és a vizsgarész összes iteme által adott tesztpontérték közötti korreláció (Verhelst, 2009, 3. o.).

item-többi korreláció (korrigált pont-biszeriális korreláció): az itempontérték és a vizsgarész többi iteme által adott tesztpontérték korrelációja (Verhelst, 2009, 3. o.).

jóságmutatók: egy teszt minőségét jellemző mutatók. Általában három jóságmutatót különböztetnek meg: objektivitás, érvényesség és megbízhatóság.

kérdező vizsgáztató: beszédkészség-vizsgán a vizsgát lebonyolító, a vizsgaközpont által kiképzett, vizsgáztatói azonosítóval rendelkező személy, aki ismerteti a vizsgázóval a feladatait, illetve a vizsga meghatározott feladatai során az adott célnyelven kommunikál annak érdekében, hogy az értékeléshez elegendő és megfelelően sokrétű vizsgázói teljesítmény szülessen.

kétnyelvű komplex nyelvvizsga: szintenként legalább öt készséget mérő (beszédértés, beszédkészség, íráskészség, olvasáskészség és közvetítés) nyelvvizsga.

kétnyelvű vizsgák egynyelvűsítése: egy eredetileg kétnyelvűként akkreditált vizsgarendszer egynyelvűvé alakítása, illetve az eredeti változat megtartása mellett egynyelvű változat párhuzamos működtetése.

kettős értékelés: értékelési módszer, amelynek során két értékelő egymástól függetlenül értékel, és ezt külön dokumentálja. A szoftverrel támogatott értékelés kettős értékelésnek minősül.

kipróbálás: próba vagy előtesztelés.

klasszikus tesztelemzési módszerek: olyan méréselmélet alapján kidolgozott statisztikai tesztelemző eljárás, amely feltételezéseket tartalmaz a megfigyelt pontszámok és a pontszámokat befolyásoló tényezők viszonyáról, amelyekre általában hibaként utalnak. Az így kapott adatok erősen populációfüggőek.

kommunikatív kompetencia: számos definíciója létezik. Általában a nyelv megfelelő használatának változatos helyzetekben és körülmények közötti képességét értik alatta. A KER kommunikatív nyelvi kompetenciákról tesz említést, amelyek képessé teszik az egyént, hogy nyelvi eszközök segítségével cselekedjen.

komplex nyelvvizsga: a nyelvvizsga azon típusa, amely mind a négy alapkészség mérésére kiterjed.

konstruktum: A nyelvtudás méréséhez első lépésben szükséges annak meghatározása, hogy pontosan mit értünk nyelvtudáson, azaz melyek azok a tulajdonságok, képességek, készségek és sajátos tudások, amelyekből a nyelvtudás összeáll, s amelyeket ezért mérni és értékelni szeretnénk. Ezt a nyelvtudásmodellt nevezzük konstruktumnak. Mivel a konstruktum általában közvetlenül nem figyelhető meg, nyelvi tesztek, azon belül tesztfeladatok, ill. itemek segítségével tesszük mérhetővé. Egy teszt vagy mérési eljárás akkor lesz érvényes, ha megfelelően határozzuk meg a konstruktumot (azaz hogy mit kívánunk mérni), és a választott mérési eszközök valóban a konstruktumot mérik, azaz a teszten nyújtott teljesítmény megegyezik más, valós nyelvi szituációkban nyújtott teljesítménnyel.

korreláció-analízis: Az idegen nyelvi mérésben jellemzően lineáris összefüggéseket keresünk a változók, például feladatok, vizsgarészek eredményei vagy az értékelők által adott pontszámok között. Mivel valamilyen fokú kapcsolat valószínűleg jelen van akár a jelentősen eltérőnek látszó emberi cselekvések között is, korreláció-analízist akkor célszerű végezni, ha alapos okunk van arra, hogy összefüggést feltételezzünk. Így okunk van feltételezni, hogy egy adott vizsgarész, például az olvasás feladatai erősebb hasonlóságot mutatnak egymáshoz, mint az eltérő vizsgarészek azonos feladattípusai. A validálásnak ezt a módszerét Campbell és Fiske (1959) útmutatásai alapján multitrait-multimethod módszernek nevezzük. Fontos megjegyezni, hogy a korreláció nem oksági viszony. Ha egy nyelvvizsgán pozitív összefüggést találunk az olvasás és a beszédértés eredmények között, az pusztán annyit jelent, hogy a jól olvasó vizsgázók általában jól értik a hallott szövegeket is. Hasonlóképpen el kell különíteni a korrelációt az adatsorok átlagától és eloszlásától.

Közös Európai Referenciakeret (KER): az Európa Tanács által 2001-ben megjelentetett kézikönyv, amely nyelvtanulással, nyelvtanítással és értékeléssel foglalkozik. Azzal a céllal készült, hogy közös kiindulási alapként szolgáljon nyelvi tantervek, tantervi útmutatók, vizsgák, tankönyvek kidolgozásához.

közvetítés (mediáció): írásbeli vagy szóbeli nyelvi formák, amelyek lehetővé teszik a kommunikációt az egymással nyelvi okok miatt közvetlenül kommunikálni nem képes személyek között egy harmadik személy, avagy közvetítő segítségével. Tágabb értelemben közvetítésnek nevezünk minden olyan nyelvi tevékenységet, amelyik ellentétes vagy távoli pólusok közelítésére irányul. A KER (Council of Europe, 2018, 103. o.) szerint a nyelvhasználó olyan társadalmi szereplő, aki kapcsolatot teremt, létrehozza a kommunikációs teret, megteremti a kommunikáció feltételeit, együttműködik új jelentés megalkotásában, illetve segít a jelentés kialakításában és megértésében.

kritériumfüggőség: a szintező típusú vizsgák egyik jellemzője; a vizsgázó teljesítményének előre meghatározott kritériumokhoz történő viszonyítása.

külső empirikus validálás: egy nyelvvizsga feladatainak független külső mércéhez történő hasonlítása annak megállapítására, hogy a feladatok szintjét valóban a megcélzott KER-szintnek megfelelően határozták-e meg. Több módszere is lehetséges, a rendelkezésre álló erőforrásoktól függően, például tanári értékítéletek alkalmazása, standardizálás validációja, támponttesztek alkalmazása vagy korreláció-analízis.

kvalitatív elemzés: minőségbiztosítási eljárás, amelyet az item-, feladat- és feladatsor-fejlesztés, -kipróbálás és éles vizsga utáni elemzés során alkalmaznak a vizsgaközpontok kvantitatív vizsgálatok mellett vagy helyett, különösen szubjektív értékelésű feladatok és alacsony létszám esetén (ld.: A nyelvvizsgáztatás folyamatszerű követelményei előírásait). A kvalitatív elemzés szöveges információgyűjtéssel jár, mely történhet írásban és szóban, egyéni vagy csoportos formában; alapulhat strukturált, részben strukturált vagy strukturálatlan adatgyűjtésen; lehet egyidejű vagy visszatekintő jellegű. Az adatközlő lehet feladatfejlesztő, (próba)vizsgázó, vizsgáztató, értékelő vagy megfigyelő. Például a feladatfejlesztői értekezlet szóbeli csoportos adatközlés; az éles vizsga utáni kérdőíves vizsgázói véleménygyűjtés visszatekintő jellegű, egyéni írásbeli vizsgázói adatközlés; a hangos gondolkodtatás próbavizsga keretében pedig egyidejű szóbeli, egyéni vizsgázói adatközlés.

megbízhatóság: annak mértéke, hogy a vizsga – mint mérési eszközök összessége – mennyire következetesen, a lehető legkevesebb mérési hibával méri a nyelvtudást. A megbízhatóság a megbízhatósági együtthatóval jellemezhető, vagyis a vizsgázók által adott megoldások, vizsgaeredmények elemzése alapján állapítható meg. A vizsga megbízhatósága magában foglalja a vizsgáztatók (értékelők) és a feladatok (tesztek) megbízhatóságát is.

megfelelési minimum: az a százalékban kifejezett vizsgapontszám (vizsgaközpontonként változó, általában 60%), amit a vizsgázóknak az összes feladat pontszámainak összesítése esetében kell elérniük az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzéséhez. A megfelelési minimum nem azonos a teljesítési minimummal, amelyet a vizsgázóknak minden egyes nyelvi készség esetében külön-külön el kell érniük ahhoz, hogy sikeres államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítványt szerezzenek (az AK előírása szerint kötelezően minimum 40%).

megfigyelt pontérték: a teszt számban kifejezett eredménye, rendszerint az itempontértékek összege, például a helyes válaszok száma.

megoldókulcs: az itemek helyes megoldásait tartalmazza az egyes itemekre adható pontszámokkal együtt.

mérési eszköz: nyelvvizsgán alkalmazott feladat. A vizsga komplexitása egyben az alkalmazott feladattípusok összetettségét is jelenti; azaz a nyelvvizsga egyidejűleg több, eltérő típusú mérési eszközt tartalmaz. A vizsgarendszer részeként a különböző mérési eszközök egymást kiegészítik, ellensúlyozzák.

mintafeladatsor (modellfeladatsor): olyan kipróbált és szintillesztett feladatsor, mely egy adott vizsgarendszer adott szintű, adott nyelvű és profilú éles vizsgáján várható feladatsorokat minden vizsgarészre kiterjedően minden szempontból pontosan tükrözi, azaz minden tekintetben illeszkedik a vizsgaleíráshoz.

moderálás: a feladatfejlesztés azon fázisa, melynek során a feladatfejlesztők megoldják az itemeket, feladatokat, feladatsorokat és megvizsgálják azok megfelelőségét minőségük jobbítása érdekében, ami a feladatok átdolgozását vagy jóváhagyását eredményezi.

modern tesztelmélet (item-válasz elmélet, IRT): probabilisztikus matematikai modellek csoportja, amelyek az egyén tesztben elért eredménye és tudásszintje között keresnek összefüggést. Ezek a modellek arra az alapelvre épülnek, hogy a vizsgázó várható teljesítménye egyrészt az itemek nehézségi szintjének, másrészt a vizsgázó tudásszintjének a függvénye. Az IRT-nek több alkalmazása is van, legismertebbek az egyparaméteres (itemnehézségi szint), a kétparaméteres (itemnehézségi szint, item-diszkrimináció), és a háromparaméteres (itemnehézségi szint, item-diszkrimináció, találgatás mértéke) logisztikus modellek. Ld. még probabilisztikus tesztelemzési módszerek.

nyelvi készségek: beszédértés, beszédkészség, olvasáskészség, íráskészség, közvetítés.

nyelvi (lingvisztikai) kompetencia (kódismeret): a kommunikatív kompetencia egyik összetevője, amely grammatikai, lexikai, szemantikai, fonológiai ismereteket jelent.

nyelvtanári viselkedés: a nyelvvizsga során tanúsított vizsgáztatói magatartás, amely a valós nyelvhasználattól eltérő, kizárólag oktatási célú és jellegű megnyilvánulásokban mutatkozik meg.

nyelvtudásmodell: egy adott vizsgarendszer értelmezése azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a nyelvtudás, ld.: konstruktum.

nyelvvizsga: a nyelvvizsga olyan szintmérés, amelynek során a vizsgázó idegennyelv-tudását méri fel a vizsgáztató intézmény.

objektív értékelésű itemek: olyan mérési eszközök, melyek esetében egyetlen vagy meghatározott számú helyes válasz létezik. A válasz elbírálásakor értékítéletre nincs szükség. E kategória tipikus feladattípusai a többopciós feleletválasztós teszt, az igaz-hamis állítás eldöntése, C-teszt, kiegészítés, behelyettesítés, összeillesztés stb.

online nyelvvizsga: egyedileg nem akkreditált vizsgahelyszínen lebonyolított számítógépes formátumú nyelvvizsga.

összeférhetetlenség: a nyelvvizsgáztatásban az összeférhetetlenség kizárása azt jelenti, hogy egyrészről adott vizsgáztató, másrészről adott vizsgázó vagy adott vizsgázói csoport bármely tagja között nem áll fenn olyan kapcsolat, mely adott vizsga levezetésének és értékelésének tisztaságát és objektivitását befolyásolná.

összeférhetetlenségi nyilatkozat: dokumentum, amelyben a szóbeli vizsgáztató vagy az írásbeli értékelő kijelenti, hogy nem áll fenn közte és az adott vizsgázó vagy az adott vizsgázói csoport bármely tagja között összeférhetetlenség.

összekapcsolt adatfelvétel: olyan adatfelvételi terv, amelyben két (vagy több) vizsgázói csoport nem teljesen azonos feladatsort old meg, de azokban van olyan feladat, amelyik ismétlődik, így támpontként viselkedik, és a csoportokat összekapcsolja. Feladatok előtesztelésekor szakmailag indokolt az új feladatot éles vizsgán már felhasznált feladattal együtt kipróbálni azért, hogy az új feladat későbbi működése pontosabban tervezhető legyen. A teszttervezésben és az új itemek minősítésekor a vizsgarendszer figyelembe veszi a támpont itemek korábbi éles vizsgán és az előtesztelés során tapasztalt működési eltéréseit annak érdekében, hogy mutatói megfelelőek legyenek.

páros vizsga: olyan beszédkészség vizsga, melynek egyes vizsgafeladatait a vizsgázók egy vagy esetenként két vizsgázótársukkal együtt teljesítik.

pragmatikai kompetencia: az a képesség, amelynek segítségével a nyelvhasználó kapcsolatot teremt a megnyilatkozások és a megnyilatkozásokkal kifejezni szándékozott nyelvi funkciók között.

próba: egy előzetesen összeállított feladatsor vagy itemcsoport általában 30 fő alatti, kis mintán történő kipróbálása. A próba során jellemzően nem vagy nemcsak item-válaszokat rögzítenek, hanem szöveg-, kép- és hangadatokat is, melyeket kvalitatív elemzésnek vetnek alá. A kismintás próba különösen alkalmas új feladattípusok vagy megváltozott utasítások vizsgálatára, illetve vizsgázói és vizsgáztatói viselkedésminták elemzésére. Vö. előtesztelés.

probabilisztikus tesztelemzési módszerek: olyan méréselmélet alapján kidolgozott statisztikai tesztelemző eljárások, amelyek kapcsolatot állítanak fel aközött, hogy a jelölt milyen valószínűséggel oldja meg helyesen a feladatot, valamint aközött, hogy az illető tudása és a feladat nehézsége között milyen különbség van. Az így kapott adatok nem populációfüggőek. Ld. még modern tesztelmélet.

produkció: szóbeli és/vagy írásbeli nyelvi tevékenység, amelybe a beszédkészséget és az íráskészséget sorolják.

profil: általános vagy szaknyelvi vizsgarendszeren belüli speciális nyelvhasználati terület, amely már akkreditált vagy új, akkreditációra benyújtott vizsgarendszer egyedi elágazása.

prompt: produktív és közvetítési feladatokban használt verbális és/vagy vizuális input, melynek célja az elvárt vizsgázói teljesítmény meghatározása és/vagy előhívása. A feladat csereszabatosságának biztosítása érdekében a vizsgaleírásban és a feladatírói útmutatóban célszerű meghatározni az adott feladatban használandó prompt(ok) jellegét, számát, hosszát és egyéb jellemzőit.

randomizáció: A beszédkészség-feladatlapok véletlenszerű összeválogatása egy adott vizsgaalkalomra a vizsgarendszer feladatkészletéből a felhasználandó battériába.

recepció: szóbeli és/vagy írásbeli nyelvi tevékenység, amelybe az olvasáskészséget és a beszédértés készségét sorolják.

reprezentativitás: a vizsgafeladatoknak a vizsgált idegen nyelvből vett átfogó mintája, amelynek alapján az adott szintnek megfelelő nyelvtudás megléte biztonsággal megítélhető.

részeredmények összesítése: a nyelvvizsga végeredményének egy lehetséges meghatározási módja, amelynek során a vizsga eredménye a részeredmények összesítése révén alakul ki.

részpontozásos item: a nyelvi mérésben olyan tesztlépés, amely az értékelésben kettőnél többféle minősítést kaphat. A hibás és a teljesen helyes válasz mellett részben helyes válaszok is lehetségesek. A részben helyes válaszok jellemzően nem a nyelvtudás különböző fokozatait jelzik. Tipikus megjelenési formái az olyan objektív értékelésű feladatok, ahol egynél több információrészlet hiányzik, és egységnyinél több pont szerezhető; például mondat kiegészítése két hiányzó nyelvi elemmel vagy kérdésre listaként várt válasz.

részvizsga: a nyelvvizsga szóbeli vagy írásbeli része. A szóbeli részvizsgának mérnie kell a beszédértést és beszédkészséget, míg az írásbeli részvizsgának az olvasáskészséget és az íráskészséget. Ez a két részvizsga alkotja a komplex nyelvvizsgát, amely mind a négy alapkészséget (beszédértés, beszédkészség, olvasás- és íráskészség) méri. Vö. vizsgarész.

részvizsga-bizonyítvány: csak szóbeli vagy csak írásbeli vizsgán elért sikeres eredmény igazolása bizonyítvánnyal.

REX: az Oktatási Hivatal közhiteles elektronikus nyelvvizsga-nyilvántartási rendszere.

sajátgépes vizsga: olyan számítógépes formátumú nyelvvizsga, amelynek során a vizsgázók papíralapú vizsgára már akkreditált teremben saját eszközükön oldják meg a vizsgafeladatokat.

skálaitem: a nyelvi mérésben olyan tesztlépés, amelynél az értékelésben a minősítések a nyelvtudás kérdéses aspektusának különböző fokozatait jelzik. Hibás és helyes válasz jellemzően nem létezik; a vizsgázói teljesítmény minősítése értékelői ítéleten alapszik. Tipikusan a szubjektív értékelésű feladatok minősítésekor használunk skálaitemeket, ilyenkor az értékelési skála kérdéses komponense maga az item (például a koherencia, kiejtés vagy stílus).

sorrendi korreláció: A Spearman-korreláció egy fajta rangkorreláció. A nemparaméteres eljárások csoportjába tartozik. Azt mutatja meg, hogy milyen mértékben határozza meg az egyik változó nagysága a másik változó nagyságát, illetve az összefüggés milyen irányú és erősségű. Akkor alkalmazandó, ha legalább ordinális mérési szintű változókkal dolgozunk, az adatok nem folytonosak, extrém értékeket tartalmaznak, és nem normál eloszlásúak. A nyelvi mérésben gyakran találkozunk ilyen adatsorokkal. Például amennyiben az idegen nyelvi kiejtést egy 0-tól 5-ig terjedő skálán értékeljük, akkor a 4 pont nem feltétlenül jelent kétszer jobb kiejtést a 2 pontra értékeltnél, de mindenképpen jobb teljesítményt jelez. Ugyanígy a 0 pont nem feltétlenül az értékelhetetlen kiejtést jelzi, és az 5 pont sem a tökéleteset. Abban sem lehetünk biztosak, hogy a legtöbb vizsgázó 3 pontot kap, és csak kevesen 0 vagy 5 pontot. Ugyanakkor azt várjuk, hogy a vizsgázó beszédét értékelő két vizsgáztató hasonló sorrendbe állítsa a jelölteket.

specifikációs szakasz: a KER-hez történő szintillesztési folyamat második szakasza; a tesztspecifikáció és mintafeladatok KER-hez illesztése.

standard-megállapítás: a teljesítményminimum meghatározásakor alkalmazott szintillesztési eljárások. A bírálók feladata az, hogy megállapítsák, hogy mi az a ponthatár, amely alatt egy adott KER-szint követelményrendszerének már nem felelnek meg a vizsgázói teljesítmények (minden nyelvi készségre vonatkozóan). Kétféle eljárást szoktak megkülönböztetni: tesztközpontú és vizsgázóközpontú eljárások.

standardizálás: a KER-hez történő szintillesztési folyamat harmadik szakasza; értékítélet-alapú eljárásokat takar. Ezek során a bírálók azt mérlegelik, hogy milyen mértékben felel meg egy feladat által támasztott követelményszint, illetve egy vizsgázói teljesítmény egy adott KER-szint leírásának.

standardizálás validációja: külső validálási eljárás, melynek során azt kell igazolni, hogy a vizsgázók teljesítménye a KER egy bizonyos szintjéhez igazított vizsgateszten egybeesik-e a kritériumteszten nyújtott teljesítménnyel.

standardizált teljesítményminta: produktív készségek (beszédkészség, íráskészség) és közvetítés esetén olyan értékelt vizsgázói teljesítményminták, amelyek megfelelően reprezentálják az elvárt nyelvi teljesítményeket egy adott szinten. A vizsgáztatói alap- és továbbképzések nélkülözhetetlen alapdokumentumai.

stratégiai kompetencia: a szakirodalom több értelmezését ismeri: (1) azon verbális és nem-verbális eljárások együttese, amelyek segítségével a nyelvhasználó a kommunikációs helyzetben bekövetkezett zavarokon úrrá tud lenni (2) olyan mentális képesség, amely a nyelvi kompetencia elemeit kontextusfüggő kommunikatív nyelvhasználatba állítja. Három fázisa van: a szituáció-értékelés szakasza, a tervezési szakasz és a megvalósítási szakasz.

súlyozás: a nyerspontszámtól eltérő pontszám rendelése egy itemhez, feladathoz vagy vizsgarészhez abból a célból, hogy az egyes részek egymáshoz viszonyított arányának megváltoztatásával módosítsák az adott rész arányát az egészhez.

szakmai beszélőközösség: egy nyelvközösség bizonyos szakterületen tevékenykedő tagjainak közössége, amelynek közös céljai vannak, a közösség által kiépített kommunikációs mechanizmusok (pl. munkaértekezletek, szakfolyóiratok, tankönyvek, szakmai monográfiák, kongresszusok stb.) működtetése során egy vagy több műfajt (pl. tudományos közlemény, egyetemi előadás, technológiai leírás, esettanulmány, interjú stb.) és sajátos szókincset használnak, legalább küszöbszintű szakmai ismeretekkel és megfelelő szövegkezelési tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkeznek.

szaknyelv: egy adott nyelv hétköznapitól eltérő, sajátos cél(ok)ból, sajátos helyzet(ek)ben, sajátos feladat(ok) megoldásának érdekében, az adott szakterületre jellemző (szakmai) háttérismeretek birtokában, írott és íratlan nyelvi és társadalmi szabályok, normák és konvenciók szerint történő használata. A szaknyelvhasználat minden pillanatában szaknyelvi és általános nyelvi elemek (szókincs, használati szabályok, háttérismeretek) egyszerre vannak jelen az adott kommunikatív cél, feladat vagy helyzet megoldásához szükséges arányban.

szaknyelvi vizsga: olyan speciális nyelvvizsga, amely minden idegen nyelvi készséget szakterülethez kötötten, szakmai tevékenységhez kapcsolódó feladatokkal mér. Fókuszában annak vizsgálata áll, hogy a vizsgázók milyen mértékben képesek egy adott nyelv hétköznapitól eltérő, sajátos cél(ok)ból, sajátos helyzet(ek)ben, sajátos feladat(ok) megoldásának érdekében, az adott szakterületre jellemző (szakmai) háttérismeretek birtokában, írott és íratlan nyelvi és társadalmi szabályok, normák és konvenciók szerint történő használatára.

számítógépes adaptív nyelvvizsga: számítógépen letehető nyelvvizsga, amely az egyes itemekre adott válaszok alapján generálja a következő itemeket. Magyarországon a hatályos rendelkezések értelmében nem akkreditálható.

számítógépes (elektronikus) vizsgaformátum: olyan nyelvvizsga, amelynek során a vizsgázó számára az előre összeállított feladatsor számítógépes vagy azzal egyenértékűen működő elektronikus felületen jelenik meg, és a vizsgázó ugyanazon a felületen készíti el, rögzíti és nyújtja be megoldásait. Számítógépes formátumú vizsgát a vizsgázó akkreditált nyelvvizsgahelyen számítógépen, vagy online módon, egyedileg nem akkreditált, a REX-en a vizsgaközponthoz rendelt vizsgahelyszínen tehet.

szintező típusú vizsga: a vizsgázó nyelvtudását a vizsgaleírásban szereplő részletes, a KER-hez igazított követelményrendszerhez viszonyítva méri. A követelményrendszer a nyelvtudásról alkotott elméletre épül. A mérés független a nyelv tanulásának (elsajátításának) módszereitől, körülményeitől, az alkalmazott tantervektől és tananyagoktól.

szintillesztés: a nyelvvizsgák illeszkedése egymáshoz és a Közös Európai Referenciakerethez (KER) azt jelenti, hogy megfelelést állapítunk meg a vizsgaeredmények és a nyelvi készségek KER-szintjei között (Kaftandjieva, 2004, 1. o.).

Szintillesztési Kézikönyv: Nyelvvizsgák szintillesztése az Európa Tanács által a Közös Európai Referenciakerethez (Relating Language Examinations to the CEFR) készített kézikönyv, amely azzal a szándékkal íródott, hogy segítséget nyújtson a vizsgafejlesztők részére a KER-hez történő szintillesztési munkálatokhoz. Eddig két változatban adták közre. A kísérleti verzió 2005-ben megjelent magyar fordítása és a 2009-ben megjelent végleges verzió angol nyelvű változata.

Szintillesztési Módszertani Segédlet: a Szintillesztési Kézikönyv kísérő anyaga, amely további segítséget nyújt a KER-hez történő szintillesztési munkálatokhoz elsősorban az empirikus validálás területén. Foglalkozik a standardizálással, a kvalitatív analízissel, a klasszikus és a modern tesztelmélettel, az általánosíthatósági elmélettel és a faktoranalízissel. Magyar fordítása letölthető a Hivatal honlapjáról.

szintminősítés (benchmarking): standardizálási eljárás, amelynek keretében produktív készségmérő teszt alapján vizsgázói teljesítmények értékelése történik.

szóbeli készségek: beszédkészség, beszédértés készsége. A közvetítési készség mérése tartozhat a szóbeli és az írásbeli készségekhez is, a vizsgarendszerben elfoglalt helyétől függően.

szociolingvisztikai kompetencia: a nyelvhasználat szociokulturális körülményeire, például az udvariassági vagy megszólítási szabályokra vonatkozó ismeretek.

szoftverrel támogatott (gépi) értékelés: a vizsgázók nyelvi tevékenységeinek pontozása és értékelése számítógépes nyelvtechnológiák által. A szubjektív értékelésű feladatok automatizált értékelése a szoftverrel támogatott értékelés speciális esete, amikor számítógép elemzi a vizsgázói produkciót és interakciót előre meghatározott algoritmusok alapján.

szövegalkotói kompetencia: az a képesség, amelynek segítségével a nyelvhasználók kohézív és koherens szóbeli és/vagy írásbeli szövegeket tudnak alkotni.

szubjektív értékelésű itemek: olyan mérési eszközök, melyek esetében helyes vagy helytelen válasz nem létezik. A válaszok elbírálásához személyes döntés szükséges. A döntéshozatalt értékelési kritériumrendszer vezeti. Ebbe a kategóriába tartoznak például a társalgás-interjú jellegű feladatok, az önálló témakifejtés, a dokumentum-értelmezési feladatok, a szituációs feladatok, a fordítási feladatok, az írott szövegalkotási feladatok.

szükségletelemzés: az a módszer, amellyel a nyelvtanulók konkrét csoportjának nyelvi igényeit (készségek, feladatok stb.) egy adott nyelvvizsgaközpont előzetesen felméri. Adott szakterület szakmai közössége által folytatott kommunikáció szempontjából fontos kontextusok (szituációk) és az ezekben való hatékony nyelvi viselkedés módja szükségletelemzéssel jól felmérhető és a vizsgakövetelményekben érvényesítendő.

támponttesztek alkalmazása: külső validálási eljárás, melynek során azt kell igazolni, hogy a támponttesztek, illetve horgonyitemek segítségével összekapcsolt kritérium- és vizsgatesztek pszichometriai jellemzői – mind a teljes tesztek, mind pedig az itemek szintjén – nagymértékben megegyeznek.

technikai teszt: online nyelvvizsgát megelőző esemény, amely során a vizsgaközpont meggyőződik az egyedileg nem akkreditált vizsgahelyszínen használt vizsgaeszközök biztonságos és előírásoknak megfelelő működéséről.

teljesítési minimum: az a százalékban kifejezett vizsgapontszám (az AK előírása szerint kötelezően minimum 40%), amelyet a vizsgázóknak minden egyes nyelvi készség esetében külön-külön el kell érniük ahhoz, hogy sikeres államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítványt szerezzenek. Megkülönböztetendő a megfelelési minimumtól, amelyet a vizsgázóknak az összes feladat pontszámainak összesítése esetében kell elérniük az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzéséhez (vizsgaközpontonként változó, általában 60%).

teljesítményminta: vizsga vagy kipróbálás során a vizsgázó adott feladatra vonatkozó megoldása. Szintminősített teljesítményminta: olyan produktív (írás-, beszéd-) vagy közvetítési készséget mérő feladatra vonatkozó teljesítményminta, melyet a vizsgarendszer értékelői standardizálási eljárás során értékeltek és egy adott nyelvvizsga-szintre besoroltak. Az értékelés a szintminősített teljesítményminta részét képezi. Ld. még: standardizált teljesítményminta.

teszthatás: a nyelvvizsga tartalmi és szerkezeti elemeinek visszahatása a nyelvoktatás gyakorlatára. Pozitív és negatív teszthatás is lehetséges.

tesztközpontú eljárások: teljesítményminimum-meghatározási eljárások, melyek során a bírálóknak azt kell meghatározniuk, hogy egy adott tesztfeladat milyen nehézségű. Ezt kétféleképpen döntik el: vagy egy adott célcsoportra vonatkozóan megjósolják a valószínűségét annak, hogy a célcsoport hány százaléka ad jó választ (illetve az Angoff-módszer különböző változatait alkalmazzák), vagy tesztfeladatokat a vélt nehézségük alapján különböző osztályokba sorolnak.

titoktartási nyilatkozat: a vizsgaközpont és a vizsgahely munkatársai által aláírt dokumentum, amelyben az aláírók vállalják, hogy semmilyen, a vizsgával és a vizsgázóval kapcsolatos, birtokukba jutó információt más személynek nem adnak ki.

utólagos korrekció: a vizsgaadatok, válaszok elemzését és kiértékelését követő javítás és fejlesztés. A gyenge minőségű feladatok kiszűrése javítja a vizsga egészének megbízhatóságát, és ennek révén a vizsgaeredményekre épülő döntések érvényességét is növeli.

vis maior: Előre nem látható probléma, esemény, amely akadályozza vagy lehetetlenné teszi a vizsga egy részét vagy egészét.

vizsgaalkalom: egy vizsgaidőszakon belül azonos időpontban megrendezett azonos szintű, nyelvű, fajtájú és formátumú írásbeli részvizsga, beszédértés vizsgarész vagy szóban teljesített vizsgarész.

vizsgabizottság: minimálisan két vizsgáztatóból álló bizottság, amely a beszédkészség vizsgarész levezetését és értékelését végzi.

vizsgabizottság közvetett jelenléte: a beszédkészség-vizsga levezetésének egy lehetséges módja. A vizsga során a vizsgabizottság tagjai és a vizsgázó(k) nem azonos vizsgahelyen, ill. vizsgateremben tartózkodnak; a vizsga levezetése valós idejű, folyamatos hang- és videókapcsolaton keresztül történik.

vizsgadolgozat: írásban teljesített nyelvvizsga-feladatsor, amely a vizsgafeladatokból és azok vizsgázó általi megoldásaiból áll.

vizsgaeredmények együtt kezelése: a vizsgaadatok és az eredmények együttes kezelése a vizsgafolyamat (a vizsgafeladatok megoldása, értékelése, a vizsgaeredmények megállapítása, döntéshozatal, vizsgabizonyítványok odaítélése stb.) során a mérés minősége érdekében. Minden vizsgaidőszakban az egy írásbeli vizsga, továbbá az ahhoz kapcsolódó szóbeli vizsgaalkalmak adatai adják az együtt kezelt adatok és eredmények összességét. Az együtt kezelt vizsgaadatok és eredmények összességébe beletartoznak az intézményhez tartozó vizsgahelyeken megoldott vizsgafeladat adatai is.

vizsgaesemény: a vizsgaközpont vagy egy adott vizsgahely akkreditált vizsgatermében vagy egyedi vizsgahelyszínen adott vizsgaidőpontban és időtartamban, előre beosztott számú vizsgázóval és vizsgáztatóval zajló írásbeli részvizsga, beszédértés vizsgarész vagy szóban teljesített vizsgarész, melyre a vizsgázók jelentkeztek.

vizsgaformátum: arra a felületre/eszközre utal, ahol a vizsgázó számára a feladat megjelenik, és amelyen a vizsgázó elkészíti, rögzíti, benyújtja megoldásait. A vizsgaformátum lehet papíralapú vagy számítógépes.

vizsgahelyszín: egy vizsgaközpont adott vizsgahelyének egy épületében a vizsgák lebonyolítására rendelkezésre álló helyiség(ek), terem(termek); számítógépes vizsgánál online vizsgáztatás esetén a vizsgaközponthoz rendelt, a REX-en rögzített, a vonatkozó előírásoknak megfelelő egyedi vizsgahelyszín.

vizsgahelyszín-bővítés: az adott vizsgahelyen megnövekedett vizsgázói létszám esetén mennyiségi okból indokolt, ha az adott vizsgahelyen legalább egy korábbi vizsgaidőszakban a rendelkezésre álló teremkapacitás 90%-át elérte a vizsgahelyen a vizsgára beosztottak száma.

vizsgahelyszín-csere: az az eset, amikor a vizsgahely egyidejűleg kéri vizsgatermek kivonását és új termek akkreditációját minőségi vagy szervezési okból, vagy átmeneti időre rekonstrukció miatt.

vizsgaidőszak: az a legfeljebb 30 napos időszak, amelyen belül az adott vizsgaközpont által szervezett nyelvvizsgákra jelentkező vizsgázók komplex vagy résznyelvvizsgát tesznek.

vizsgaleírás (vizsgaspecifikáció): egy vizsga alapvető dokumentuma, amelyben a vizsgaközpont pontosan meghatározza a célt, a célcsoportot, a vizsga szintjeit, a vizsgálat tárgyát képező nyelvismeretet és nyelvhasználati készségeket, az egyes vizsgafeladatok célját stb. (a vizsgaleírás/vizsgaspecifikáció részleteit ld.: az AK II. B. fejezetben).

vizsgarendszer bővítése: a vizsgaközpont a már akkreditált vizsgarendszert további nyelvvel, szinttel egészíti ki.

vizsgarendszer-módosítás: olyan rendszerszintű változtatás, amely nem függ össze egynyelvűsítéssel, valamint a vizsga konstruktumát semmilyen módon nem változtatja meg. Módosításnak számít a vizsgarendszeren belül profil vagy más vizsgaformátum akkreditációja is.

vizsgarész: a 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelet 2. § (2) a)-e) pontban felsorolt készségek valamelyikének mérésére használt feladatok egy vizsgaidőszakhoz rendelt csoportja. Vö. részvizsga.

vizsgaszabályzat: a vizsgázók teendőinek, jogainak és a rájuk vonatkozó szabályoknak pontokba szedett egységes megfogalmazása a vizsgázók és az érdeklődők számára.

vizsgavariáns: egy adott nyelven, szinten és készségen belül az írásban teljesített készségek mérésére alkalmazott vizsgafeladatok, amelyek mind az itemeket, mind a forrásszöveget tekintve egymástól eltérnek, és egy éven belül nem lehet őket újból felhasználni.

vizsgázóközpontú eljárások: teljesítményminimum meghatározási eljárások, melyek során a bírálók vizsgázói teljesítményekről (videóra rögzített vagy írott nyelvi minták alapján) döntenek arra vonatkozóan, hogy mely teljesítmények felelnek meg az adott szint követelményeinek, azaz hol kell meghúzni a ponthatárt.

vizsgáztató: megfelelő képzettséggel rendelkező, egy adott nyelvből egy adott vizsgarendszer szerinti vizsgáztatásra a vizsgaközpont által kiképzett, vizsgáztatói azonosítóval rendelkező személy. Ld.: kérdező vizsgáztató és értékelő vizsgáztató.

vizsgáztatói alapképzés: egy vizsgaközpont által kidolgozott, az AK vonatkozó előírásait betartó folyamat, amelynek során a központ vizsgáztatókat képez ki az általa működtetett vizsgarendszerben való vizsgáztatási feladatok elvégzésére.

vizsgáztatói továbbképzés: a vizsgaközpontok által évente szervezett esemény, amelyre a vizsgáztatók kötelező alapképzését követően kerül sor. Ennek során a vizsgáztatók felfrissítik vizsgáztatói ismereteiket azért, hogy a vizsgarendszer folyamatosan biztosítani tudja a standardizált értékelést az éles vizsgákon.

vizsgáztatók egymáshoz mért megbízhatósága (inter-rater reliability): két vagy több értékelő vizsgáztató egyetértésének mértéke ugyanannak a konkrét vizsgázói teljesítménynek a megítélésével kapcsolatban.

zsilipelés: a zsilipelés folyamata a vizsgabiztonságot szolgálja; célja, hogy a már levizsgázott és a vizsga előtt álló, ugyanazt a feladatsort megoldó vizsgázóknak ne legyen lehetőségük egymással találkozni és kommunikálni.